Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1973-01-01 / 1-2. szám
Búcsú Montrealban A magyar falvak nagy eseménye volt a búcsú, a templom védszentjének ünnepe. Izgatott sürgés - forgás, sütés - főzés, ünneplő ruhák szellőztetése, vasalása, lányok bálba hívása, szekerek, lószerszám tisztogatása előzte napokon keresztül. Megérkeztek a “búcsúsok”, és sziszegő acetilénlámpák fényénél (olyan hasonlók ezek, mint az itteni Coleman lámpások) felállították sátraikat: itt egy mézeskalácsos, mellette fazekas, festett fakanalak árusa — ez semmikép sem maradhat el —, üvegpoharakra gyorsan pergő köszörűvel csodálatos virágokat metsző mester sátra amott. De volt aztán hajóhinta, “ringlispiel”, vagyis hogy körhinta, melynek nyalka huszárok és gyönyörűséges tündérlányok festményével ékes tetején falubeli lurkók, körbe-körbe járva, egy-egy ingyen jegy reményében hajtották alúl a lovakat, sárkányokat, hintákat melyeken a nagylányok és legények utaztak ki tudja milyen csodás birodalomba. Céllövölde is volt, mely hangos pukkanással jelzi a találatot, vattacukor, pattogatott kukorica, s ki tudná elsorolni mind a csodát, mely a vasárnapi nagymise és körmenet után a falubeli és a messze környékről odasereglett ünnepelőket szórakoztatta. Mikor a montreáli búcsú ötlete felmerült, ilyesmiről álmodtak a “vének”, akik még átéltek otthoni búcsúkat. Ami végeredményben történt az persze nem egészen felelt meg az álomnak, hiszen egy kétmilliós kanadai város 1972- beli körülményei igencsak különböznek egy 20-30 évvel ezelőtti magyar falu körülményeitől. A montreáli Magyarok Nagyasszonya plébánia védőszentje a Nagyboldogasszony, akinek ünnepe augusztus 15.- ike. Ilyenkor bizony kevés ember található a városban. így a búcsút szeptember 16 -17 - én tartottuk. CSERKÉSZBÁL BUENOS AIRESBEN: (Folytatás a 15.-ik oldalon.)
