Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1973-01-01 / 1-2. szám
... És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorúan nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben. Cserkésztestvér! “Most mindenki máshogy szeret, fogd meg Te is két kezemet” s így kívánjunk egymásnak és minden emoernek békés, boldog és szeretetteljes karácsonyt. Kedves Cserkész+estvérem! A Magyarországon népszerű OMEGA együttes egyik énekének szövege jut eszembe most amikor karácsonyi levelet írok Neked: “Kiskarácsony, Nagykarácsony, Puha a hó mint az álom. Most mindenki máshogy szeret, Fogd meg Te is két kezemet. Kiskarácsony, Nagykarácsony, Eljött éjjel havas szárnyon, őszes fejek, fáradt kezek, Elfelejtve ne legyenek. Kiskarácsony, Nagykarácsony, Béke legyen, csak ezt várom. Az emberek ne öljenek, Neveljék a gyerekeket.” Cserkésztestvér! Remélem Te is ünnepelsz. Karácsonyfád tele csillogó díszekkel, tiszta fényt sugárzó gyertyákkal s a fa alatt elrejtett ajándékokkal. Remélem azonban, hogy a karácsonyfa csillogása nem kápráztat el annyira, hogy nem látod meg magad körül a világ nyomorát s az ajándékok sokasága sem felejteti el Veled azt az Ajándékot, az emberszerető Üdvözítőt. Hiszen azért lett emberré az Isten, hogy elhozza nekünk a Jóhírt, hogy az Isten az Atyánk, aki törődik velünk s mi emberek egymás testvérei vagyunk s ezért törődnünk kell egymással. Emlékezz tehát azokra a milliókra, akik nem ünnepelhetnek, mert az államhatalom nem hisz a karácsony Ajándékában vagy akik karácsony este is üres gyomorral és didergő végtagokkal néznek az üres semmibe. Jussanak eszedbe azok, akik a szeretet ünnepén is őszes fejjel, fá radt kézzel szeretet nélkül szenvednek ; akik a szeretetről és testvériségről éneklő éjszakában is érzik, hogy ők a társadalom kitagadottjai. Gondolj a háborúk áldozataira, a lerombolt otthonokra, a hontalan milliókra, az álmatlan éjszakákat átszenvedő kórházlakókra, a szétszakított családokra, az árvákra és özvegyekre, a kiégett lelkű fiatalokra és az életunt fölnőttekre. .. Lásd meg a karácsonyfa tiszta fényében az emberi nyomor és szenvedés arcát s kérd az emberszerető Istent, hogy segítsen legyőzni magadban az önzést, hogy adjon irgalmas szívet, mely kész megosztani boldogságát a boldogtalanokkal. Szívleld meg a “halk bánatok” költőjének, Juhász Gyulának intését : Szép tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. ... Bizalmas szívvel járom a világot S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. Ádám Atya BBC ESKta; £»£»£» Eckhardt Tibor Hosszú hónapokkal ezelőtt elment közülünk örökre és az űrt nem töltheti be senki és semmi. Nagy ember volt, nagy magyar. Már sokan, sok helyen méltatták Eckhardt Tibort, — főleg a politikust, a diplomatát, az emigrációs magyarság egyik vezetőjét. Mi itt róla csak úgy emlékezünk meg, mint az ifjúság barátjáról. Csak! A Cserkész Nagytanács tb. elnöke volt, ezt a tisztséget örömmel vállalta. De ezen túlmenően minden cserkészügyben segítségünkre volt, — buzdított, bátorított. Sokan magas korban kesernyéssé válnak, az ifjúságot idegenkedve nézik. Eckhardt Tibor idős korában is különös örömét lelte, ha köztünk lehetett. Tanította, oktatta a fiatalokat. É- rezte, hogy ő kidől és helyébe újaknak kell lépnie, akik tovább ápolják — és viszik! — a Lángot. Harcos élete után legyen nyugalma csendes! 3.
