Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1-2. szám

[X] 265 évvel ezelőtt halt meg a kisázsiai Izmidben Thököly Imre. Mindössze 52 éves volt, de életéből több, mint három évtized állandó harcban, majd bujdosásban telt el. Még gyermekkorában, a Wesselényi - féle összeesküvést követő megtorlás idején került Erdélybe mint menekült. Alig volt 21 éves, amikor az ottani bújdosók, vagyis a Habsburg - ellenes magyarság oda menekült hívei már vezérüknek ismerték el. A fiatalember rászolgált a bizalomra, mert hamarosan kezére kerítette É- szakmagyarország legnagyobb részét a gazdag bányavárosokkal együtt. — Thököly látta a célt, jól forgatta a kardot, de nem volt államférfi. Mivel a császártól nem kaphatott meg mindent, amit kívánt, a török karjaiba vetette magát. Keserves árat kellett fizetni ezért, a szultán fel - felhasználta bábként a Magyarországért folyó harcokban, de megesett az is, hogy a török láncra vert rabja volt. A magyarság közül a szultán táborba vezető úton már csak nagyon kevesen követték egykor rajongva szeretett vezérüket. Hiába nevezte ki Thökölyt a szultán magyar királynak, hiába volt ott Bécstől Zentáig a török táborban, kurucainak legnagyobb része ekkor már a másik oldalon, az egész Európából összetoborzott keresztény sereg soraiban harcolt.

*

[X] 158 évvel ezelőtt született Budán Báró Eötvös József. Azon nagy emberek közé tartozott, akiket nem is tudunk gyermeknek elképzelni. Gondoljuk csak verseire, "A megfagyott gyermek”re, a “Búcsú”-ra. a “Végrendelet”-re vagy a legnemesebb reformszellemmel telített regényeire, a “Falu jegyzőjé”-re, a Dózsa György korát megelevenítő “Magyarország 1514-ben” vaskos kötetére, valamennyi épp úgy az életnek komoly és nehéz problémáit mutatja, mint politikai írásai. Egyénisége azonban távolt állt minden hangos forradalmiságtól, ezért lett belőle igazi reform - politikus, aki nem érdemeket akar gyűjteni, hanem csak a dolgok lényegére és meszsze előre néz. Egyik legjellemzőbb és leginkább írását éppen a Bach korszak alatt adta ki a 19. század uralkodó eszméiről.

★

[X] 1665-ben született Temetvény várában Bercsényi Miklós. A vasvári békére következő szomorú esztendő volt ez. A nagyszombati egyetemet végzett Bercsényi még a török ellen tanulhatta ki a hadimesterséget.

Eszterházy Pál nádor udvarában tanulta meg, hogy mi a politika. 1687-ben apjával együtt grófságot kapott. Ügy látszott, hogy a császárhű nagyurak szép karrierje vár rá. Mégis Rákóczi Ferencnek lett szabadságharcában a legfőbb támasza. A fejedelemnek köszönhetjük a legtalálóbb jellemzést is, amelyből a nagy Bercsényi Miklós minden emberi gyengeségével, de kiválóságával együtt, szinte a maga élő valóságában lép elénk:

*

[X] — Bercsényi szelleme, amely nem tudta elviselni az égyenlőséget, a nála alacsonyabbak szemében keménynek és tűrhetetlennek látszott. Bizalmas érintkezésben meggondolatlanul maró és gúnyos volt, komoly dolgokban könnyelmű, a szemrehányásban csípős és megvető. Konokul tisztelte a saját érzelmeit, de többnyire megvetette másokét, beszédben ékes - szóló volt, cselekvésben tétovázó, kétes esetekben ingadozó, tanácsa — elméjének nagy kiterjedése miatt — határozatlan és bizonytalan, szerencsétlen körülmények miatt mindig másokat okolt. Bercsényi szeretetből és kényszerűségből ragaszkodott hozzám, így barátságból és viszontszeretetből sok dologban támogattam. Vagy pedig mértéktelen természetével mentegettem. Egyébként, minthogy nem vettem benne észre rosszakaratot, nem

javíthattam és nem is büntethettem igazságosan azt, amit akaratlanul tett. . .

Nehezen tudtam mérsékelni e barátom természetét, akit őszintén szerettem, aki részesedett titkaimban s száműzetésemnek és szerencsétlenségemnek hű társa volt. . . ”