Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1972-01-01 / 1-2. szám
Talpra, magyar, hi a’ haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válaszszatok! — A’ magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. ^ /mf Petőfi Sándor A fiatalság szép lángja anynyiszor gyúlladt ki és lobogott ezeréves történelmünkben; legutóbb 1848 március 15. -én és 1956 október 23. -án. Itt most Petőfi híres versének, a “Nemzeti Dal”-nak az első szakaszát látjátok, -múzeumi darab. Petőfi sajátkezű jegyzete elmondja, hogy ez volt az első cenzúra nélküli nyomtatvány, tehát a szabad sajtó első terméke. Kérjétek a vezetőket, hogy beszéljenek nektek erről! "MILYEN A KEZED" Vessünk egy pillantást a kezünkre. Ne azt nézzük, hogy van - é fekete a körmünk alatt. Gondoljunk inkább arra, hogy kezünk a képviselőnk minden dolgunkban. A Szentírás azt mondja; “Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket“. A fák az águkkal hozzák gyümölcsüket, az ember pedig a kezével. Ezért így is mondhatnánk: “A kezük gyümölcséről ismerik meg őket”. Mennyi mindent elárul a kéz! Ha azt mondjuk valakiről: “ő az én jobbkezem”, akkor utalunk, hogy ő a legjobb munkatársunk. “A balkezes” ember, ügyetlent jelent, a “szűkmarkú” fösvényt, a “bőkezű” jókedvű adakozót, a “keménykezű” rendtartót, a “vasöklű” kegyetlen zsarnokot. Mi mindenre képes a kéz! összeborúlhat ökölbe, hogy megüssön valakit, és kinyílhat baráti kézfogásra. Megtanulhatja azt, hogy a sebész gyógyító kését fogja, vagy azt, hogy szuronyt ragadjon és ledöfjön valakit. Ernyedten eshet le testünk mellé, élettelenül, mint sikertelenségünk és tehetetlenségünk jele, vagy magasra emelkedhetik szívbőlfakadó, őszinte örömük megnyilvánulás saként. Mennyi felesleges dolgot teszünk a kezünkkel és mennyi alkotó munkát tudunk elvégezni! Gondoljunk a Jézus kezére. Milyen segítő volt a keze! Mikor Péternek az anyósa megbetegedett, bement hozzá, rátette kezét és meggyógyította. Talán emlékszünk még annak a kislánynak a történetére, ki hirtelen beteg lett. Az apja, Jairus, rohant Jézusért, hogy behívja a házába. Jézus rátette a gyermekre a kezét, mondván: “Talitha cumi”, “Leányom, kelj fel”. És azonnal meggyógyult. Talán még nem felejtettük el, hogy hogyan tette Jézus a kezét a süket és vak fiú szemére és fülére, hogy megnyíljon a szeme a látásra és füle a hallásra. A mi kezünk is ilyen segítő kézzé válhat, ha felvesszük a barátunk terhét, vagy ha meglátogatunk és megajándékozunk valakit, aki beteg. Milyen szent volt a Jézus keze! Óvatosan a kezébe vette a Szentírást, hogy tanítsa népét. Valahányszor kísértések vették körül, vagy kimerült a néptömegben vagy nagy veszedelem előtt állott, összekulcsolta kezét imádkozásra. Néha leszakított egy szál mezei liliomot, vagy kis verebecskét tartott markában, hogy azokról példázza Isten alkotó kezének nagyságát és dicsőségét. Szent volt a keze, mikor vendégül látott vagy 5,000 embert. Megszentelt volt még akkor igazán, mikor korbáccsal a kezében megtisztította a templomot a politikus főpapok kúfáraitól. A mi kezünk is éppen ilyen megszentelt lesz, amikor azért vesszük a kezünkbe a Szentírást, hogy olvassuk és tanítsuk. Valahányszor összekulcsoljuk a kezünket az imádkozásra, mindig a Krisztus kezét tükrözzük, szent lesz a kezünk amikor sze- 3 —
