Magyar Cserkész, 1971 (22. évfolyam, 7-8. szám)
1971-07-01 / 7-8. szám
Száraz jelentés a nyirkos VK-ról Fillmoreból riasztó hírek érkeztek: zuhog az eső' és lehűlt az idő. Küldjünk, ha lehet valami esőkabátot és meleg takarót. Itt, New York város környékén — augusztus utolsó a nap, az ember legszívesebben hetének megfelelően — sütött minden ruhadarabot lehányt volna magáról. De lám, Fillmoreban más világ van. Pedig az is New York állam, — csak párszáz kilométerrel északabbra. — A cserkészek áznak - fáznak, — tartotta magát a hír. — ...de nem pofáznak! — jegyezte meg egy benfentes, aki szerint a cserkészt, és ha még hozzá magyar is, nem azért teremtette a Jóságos Isten, hogy selyempapírosba csomagolják, hanem, hogy állja a sarat, — szószerint —, még ha térdig ér is! S hát még, aki vezető akar lenni, ne nézze ötpercenként az eget, hanem bírjon ki mindent, jókedvűen, mukk nélkül. Dehát jókedvben nincs hiány, — így egészült ki a fillmorei hír, — csak az a fránya eső hagyná már abba__ Elhatároztam, hogy én is fölszaladok, egy kicsit körülnézni. Csakhogy nem ajánlatos a vizes erdőbe menni, ahol az őrsvezető, — a segédtiszt — és a tisztjelöltök vertek tábort. Elsősorban azért nem, mert nyakig vanak a tanulásban és a különféle gyakorlati munkában. Csak zavamók, — mondta az egyik tisztjelölt, aki futári minőségben száguldott lefelé a Pentagon mellett. — Arra sincs időnk — mondta csak úgy loholás közben —, hogy az illemhelyre menjünk, pedig magunk építettük! a Pentagonban majd úriasabb lesz. Mert van Pentagon is a cserkészparkban, — Igaz, hogy hatszögletű, de azért ráragadt a Pentagon név. Ubul bá építi, ha éppen ráér. Korszerű mosdók, zuhanyozók, no és illemhelyek lesznek benne, ha valaha elkészül. De most Ubul bá erősen be van fogva, nem veheti kézbe a kalapácsot s a habar esős kanalat, — mert a vizsgára oly szorgosan készülődő segédtiszt -jelölteket oktatja. Ezek különben négy őrsben vannak, külön a fiúk, külön a lányok. Egyes sátrakban laknak, maguk főznek. Dédelgetésről nincs szó. Aki nem bírja ezt az életet, vagy éppen panaszra nyitja a száját, Ez a “Pentagon” faváza, amit Úbul bá betonba “álmodott”. De álom mellett a habarcsoskanalat is forgatni kell. Cseh Tibor odaadóan kalapál. hát az ne is álmodjon arról, hogy segédtiszt lesz belőle. Az első feltétel az, hogy ki kell bírni! És a nem túlságosan lágyszívű oktatók szerint nem is baj, hogy hull az eső, — ez az igazi... összesen 250-en vannak vezetőképzésben. A fiú őrsvezetők táborhelyét legmesszebb jelölték ki a hegyen, ők 44 -en vannak, Beke Imre est. parancsnokkal, Glázer János és Lukács Tibor segít néki. A leány őrsvezetőjelöltek fázósan, de zokszó nélkül felelgetnek a kérdésekre, éppen portya után vannak, — sárosak, fáradtak. Itt Novák Judit a parancsnok, Szekeres Éva, Turner Klári és Almay Kati segédletével. Az őrsvezetőjelölt lányok száma 51. Külön megemlítem a kiscserkésztábort, tisztán azért, mert őket úgyis elfelejti mindenki, ők a kísérleti nyulak. Csak azért vannak itt, hogy a nagyobbak, a vezetőjelöltek rajtuk mutassák be: igenis értik a dolgukat. Hogy megvan bennük a képesség a vezetésre. Tehát tényleg veztniök kell a kiscserkészeket, oktatni, amíg a vizstatóbizottság elhiszi: vezetésre termett az illető jelölt. A kiscserkészek parancsnoka Beodray Feribá. Mondtam már, hogy ezek a táborok mind - mind önálló életet élnek? ha elfelejtettem volna — most mondom. Csak a közös tábortűznél találkoznak és az istentiszteleteken, ahol magasan leng a piros - fehér - zöld zászló. Még a kiscserkészeknek is külön konyhájuk van. Mindenik tábor azt eszi, amit főz. Ha elkozmásítják, vagy elégetik a kiadott élelmiszeranyagot, — hát lássák.. .vagy szagolják. Különben engem az a megtiszteltetés ért, hogy ebédre vendégül látott a leány segédtisztjelöltek egyik őrse. Sebtében főzött ebédre. Nem mondom, hogy annál jobbat még életemben sem ettem. De rosszabbat sokszor. OOO Dehát szóljanak életükről az egyes táborok lakói is. A CSILLAGOKON IS TÚL... A leány tábor zászlórúdján lassan kúsztak le a nemzeti színek, és tisztelgésre emelkedett a sok kéz. Most nem sorakoztak a lányok szabályos alakzatba, csak családias közösségben állták körül a tábori keresztet és a zászlót. A tücsökzenés csendet hangos vezényszavak nem zavarták, lámpa se gyűlt, de olyan belső fegyelem - féle és a tábortűz végéről maradt varázs fogta ösz— 4
