Magyar Cserkész, 1971 (22. évfolyam, 7-8. szám)

1971-07-01 / 7-8. szám

A Magyar Cserkész Szövetség nevében küldött jokivánatokat köszönöm. Az ifjú­ság kereszténységének és magyarságának megőrzésében kifejtett munkájukat értéke­lem s arra áldásomat küldöm. A magyar sors Isten kezében van, biz­zunk továbbra is az Ő segitségében. Szivélyes üdvözlettel Koma, 1971; október 18. HELYTÁLLÁS — ISTENÉRT, HAZÁÉRT Az első fényképeket aggódó szorongással vettük kézbe. Milyen az arca? Mennyit változott az elmúlt 15 év során? És az első jelentésekben arról is szó volt, hogy mikor a 79 éves ember leszállni készült a repülőgépről, kissé megtántorodott. Vagy legalább is így tűnt egy újságírónak. Elképzelhető! És ha így van, ez Mindszenty József esztergomi ersek, Ma­gyarország bíboros hercegprímásának első "megtántorodása". A test erőtlen, — ezt őmaga mondta valamikor régen, 1948 vé­gén, amikor már nem volt kétséges, hogy végig kell járnia a kál­váriát. A magyar történelem ezer éve során a mindenkori prímás az ország első zászlósura volt, méltóságban közvetlenül a király után következett. S ha a király akadályozva volt, ő, a főpap vet­te kezébe a kardot, hogy a hadakat vezesse. A történelmi méltóságból fakadó kötelességet érezte át min­denkor Mindszenty József, aki az ilyen, vagy olyanféle zsarnok­sággal egyformán szembeszállt. Nem kímélte magát. Önmaga jólétét, kényelmét egy pillanatig sem tekintette. Ha gerincet hajtott volna, mérhetetlen szenvedésktől kímélte volna meg ma­gát. Korunkat a kényelem szeretete jellemzi. Az örömök habzso­lása. És ezért a nagy tömegek minden megalkúvásra készek. A Prímás nem alkudott meg, — hanem csak a felsőbb parancsnak engedelmeskedve hagyta el az országot és a népet, melyért él­ni és meghalni is mindig kész volt. A magyar fiatalnak, — magyar cserkésznek — nem kell a szomszédba mennie eszményképért. Történelmünk útvesztős ka­­nyaraiban ők a világító fáklyák. Ha igaz az a tétel, hogy egy nép életképességének bizonyí­tására nem elég a múltra hivatkozni, hanem minden időben — a jelenben is! — le kell tenni a garast, nos, hát akkor mi, magya­rok, élen járunk: sok vér, könny, szenvedés halmozódik az áldo­zatok oltárán. Mindszenty József "élete legnagyobb keresztjét" vette magára, amikor elhagyta Magyarországot. Helytállásából erőt merít minden magyar, bárhol is éljen a föld kerekén. Nyikos Pétert a matematikai tu­dományok doktorává avatták, amihez cserkésztestvéri szeretet­tel gratulálunk. Péter most ka­tonai szolgálatát tölti, mint had­nagy. Utána tudományos kuta­tómunkát végez, mert megkap­ta az Országos Tudományos A- lap ösztöndíját. TASNÁDY RUDOLF A karrakattai temetőben (A- usztrália) domborul a sírja. Halálhírét, mely oly nagy fáj­dalommal töltött el valamennyi­ünket, a megelőző MCS lapzár­ta után vettük. A világ másik sarkában ne­künk újból felrémlik mosolygós arca, ahogy a pennsylvaniai “ju­bileumi táborban” cserkészél­ményeiről mesélt; ahogy meg­tömte pipáját és rágyújtott. ¥ Tasnády Rudolf a cserkészek fáradhatatlan vezetője volt, — ott is halt meg köztük, hivatása tejesítése közben. Akik közelebb­ről ismerik munkáját, jól tud­ják, hogy Perthen nála nélkül a magyar cserkészet nem szüle­tett volna meg. Megalapozta a cserkészcsapatokat. Mégpedig o­­lyan jól, hogy mostmár mások is elvezethetik, ha példáját kö­vetik. ¥ Tasnády Rudolf, a Magyar Cser­kész Szövetség társelnöke, a pert­­hi fiú cserkészcsapat parancsno­ka 1971 julius 23.-án halt meg. 1913-ban született Bécsben, 11 éves kora óta cserkész volt. Még­pedig a javából. Szerelmese a magyar cserkészmozgalomnak és abban mindig tevékenyen részt­­vett, az országhatárokon kívül is. A vesztesség a miénk, — el­sősorban a perthi fiúcsapaté. Ezúton is részvéttel fordulunk az özvegy és két gyermeke felé. Rudi bá emlékét megőrizzük!- 3 -

Next

/
Thumbnails
Contents