Magyar Cserkész, 1971 (22. évfolyam, 7-8. szám)

1971-07-01 / 7-8. szám

H íre k VK NAP A YOSEMITE PARTJÁN Nagy reményekkel és csillogó szemmel indultunk útnak San Franciscóból a hegyek felé, oda ki, ahol évszázados fák hajladoz­nak a hűvös szélben, és ahol felhők vándorolnak a zöld erdő fölött. Pár órás hajtás -után dél­re értünk fel a Bass Lake vi­dékre. Fagyos szél csapott ar­cunkba, de azért vígan kipakol­tunk s fölvertük a sátrakat az er­dő mélyén. Várva vártuk cserkész baráta­inkat Los Angelesből, de azért közben építettük a tábort, és_ö­­römmel köszöntöttük a los an­gelesi csapatot, miután egy óra késéssel megérkezett. De nem­csak a san franciscoi csapat üd­vözölte őket, hanem, hagy meg­lepetésünkre a tél is. Gyönyörű tiszta fehér hó kezdett hullani, s percek alatt fehér takaró lepte el a világot. Repültek a hólab­dák, s körülbelül fél óra hosz­­szat egymást mostuk a hóban. De minden jónak hamar vé­ge lesz, így volt nálunk is, és neki kellett fognunk a komo­lyabb tanulásnak. Fagyos láb­bal, vacogó fogakkal szorultunk össze kb. húszán egy sátorban, s kezdődött az előadás. Először Magyarország történelmi múlt­jának egyik legérdekesebb ré­széről a kurucokról hallgattunk egy ismertetést, azután mind­járt szóltak a kuruc nóták a sátorban s izgalomtól csillogott a nótázók szeme. Később, miu­tán a hegyek kivetkőztek a szürke felhőkből, a friss levegő­ben elkezdődött a forgószínpad kiképzés. Három tárgykörről ta­nultunk, ezeknek egy része igen fontosnak bizonyult, mert az újonnan szerzett tudományunk, aznap este gyakorlatba is ke­rült. “Survival” volt a fő téma: hogyan próbáljunk tájékozódni A Címlapon: Fillmoreban az őrsvezető jelölt lányok vonul­nak a közös tábortűzhöz. Me­leg holmit vettek magukra, mert nyirkos hideg volt az augusz­tus végi nyár. * ha elveszünk és közben étkez­ni, hogy ne haljunk éhen. S az étkezést vacsoraidőben a valóságban is kipróbáltuk. Egy fej hagymát, egy tojást, krump­lit, s egy nyers halat kaptunk, amit egy szál késsel,edény nél­kül kellett elkészíteni. A sö­tétben kotorásztunk nyársért, s küzködve valahogyan meglett a vacsora. Fele a tűzben maradt — elégett krumpli, hal, tükör­tojás, hagyma héjban! Korgó has­sal s mereven ültük körül a tüzet, s megtartottuk a szoká­sos tábortüzünket. Később lefekvés után nyögé­sek és fájdalmas hangok sírtak a csöndes éjszakába, és majd megfagytunk a hidegtől. (A íá­­nyok sátra beázott). A reggel i­­gen soká jött, és -hálával kö­szöntöttük a napot. Az irgal­matlan hideg után jól esett a meleg tűz körül állni. Még a nap is ránk sütött. A finom meleg reggeli után ellátogattunk az erdőbe. Fiúk és lányok külön vándoroltak. Az utolsó emlékezetes esemény a délelőtti játék és éneklés volt, ami jól megmozgatta a szívün­ket és a tüdőnket! Táborozás után elindultunk— haza-felé erről a még mindig hótól. fehér vidékről, és az er­dő zúgása még soká kísért ú­­tunkon. A VK nap befejeződött, de valójában nem múlt el mert mint emlék ez a kirándulás és a sok élmény tovább él ben­nünk. Gombos Márti stj. 43 lcscs — San Francisco (Saját helyszíni beszámolóból tudjuk meg, milyen a cserkész, ha a kaliforniai “örök tavasz” világából, a pálmák közül fel­jebb vetődik, a hegyekbe, ahol néha hó is hull. .. Cseppet sem sajnáljuk őket!) Szerk. RÉSZLET EGY DÉL­AMERIKAI LEVÉLBŐL Édesanyám, nagyon élveztem a tábort!! A mi őrsünk volt a legöregebb és nagyon készülőd­tünk a fogadalomtételre valószí­nűleg áprilisban kapjuk meg a zöld nyakkendőt. Tavaly még mi voltunk a legfiatalabbak, de mivel a nagyok Brazíliába men­nek, hirtelen mi lettük az öre­gek. A lovak nem látszanak a ké­pen, pedig azok is fontosak. Mert az északamerikaiak azért keseregnek, hogy sok a cserkész és kevés a ló. Az északamerikai tábori életben a gépkocsi a szál­­l'tó eszköz. Lám, Délameriká­­ban a lovat még nem száműz­ték egészen, ami nagyon derék dolog s aztán így kevésbé szeny­­nyeződik a levegő is... A táborban mindent a Cso­daszarvas regéje szerint csinál­tunk. Emlékszel arra a versre, a­­mit nem akartam megtanulni so­hasem? (Száll az ének ... ). Hát most kénytelen voltam! De a tá­borban még a tanulás is érde­kes volt! Fára másztunk és úgy tanultuk a mondókát és a ver­seket. Géza

Next

/
Thumbnails
Contents