Magyar Cserkész, 1969 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1-2. szám

jKót/CX ZzcqmvncL :

Volt az én kis pajtásomnak, "Fillentönek" más neve is, de már arra nem is emlékszem.Csak igy hívtuk öt, mert sose mondott igazat. Mikor pedig erősen ráripakodtak egy-egy hazugság után, lesütötte kis konok fejét s rendesen azt dunynyogta:- Én nem hazudó k.- Hát?- Csak fillentettem.

A sok füllentés után rászáradt a fillentö név s még a tanító ur is igy szólította:- No, fillentö, tudod-e a leckét?

Amire ő rendesen azt füllentette, hogy:- Tudom.

Pedig bizony nem tudott ő soha egy leckét sem. Hanem ezért kifüllentette magát a legnehezebb kérdés után is,mert ehhez aztán úgy értett, hogy mindenki bámult rajta. Még a tanfelügyelő is azzal jött iskolát látogatni, hogy:- Na hadd lássam, hol az a hires füllentő.

A mi kis pajtásunk felállott, borzas fejét százféle merédezett a kócos haj s pisze orrát oly komikusán rángatta, hogy mi többiek rögtön elkezdtünk vihogni. Még a tanitó ur is mosolygott a bajusza alatt, de a tanfelügyelő ur nem hiába volt vaskalapos,komoly maradt.- Hát te vagy az? Miért nem fésülködtél ma fiam?- Fésülködtem én - füllentett ö egészen komolyan, mi pedig vigan lestük, mi fog ebből kisülni.- Ne hazudj! - szólt a tanfelügyelő ur, ki még nem volt hozzászokva, hogy kell a kis fillentövel beszélni.- De igen, édesanyám fésült meg, van neki egy aranyfésüje, amit a királytól kapott ajándékba.

A nagyszakállu urnák egész elnyúlt a képe bámulatában erre a nyilvánvalóan képtelen hazugságra. A tanító ur odafordult hozzá s igy szólt mosolyogva:- Nincs is édesanyja, egész kicsi baba volt, mikor meghalt, most a falu tartja sorkoszton, mindenki szereti, mert különben jó gyerek és igen mulatságosan tud füllenteni.

A tanfelügyelő soká komolyan nézett rá s igy szólt:- De kis fiam, te már elég nagy vagy ahhoz, hogy belásd,-7 —

F I L L E N T Ő