Magyar Cserkész, 1969 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1969-12-01 / 12. szám

Taksony úr beteg volt, jól tudta, hogy napjai meg vannak számlálva, azért hát tanácsba hívatta a hadnagyokat és nemzetségfőket, Már hetek óta száguldtak az üzenetvivők szállásról - szállásra, hogy idejében megérkezhessék mindenki. Csak Taksony fia, Géza, nem törődött az országos dolgokkal, naphosszat vadat űzött az erdőn, vagy vitézi játékkal mulatozott. Hanem, mikor hírét hallotta, hogy apja az ő megkérdezése nélkül váltott üzenetet Gyula erdőelvi vajdával, hogy leányát, a szépséges Saroltot fiának adná feleségül, akkor a haragtól és dactól égő szívvel lépett be apja hálóházába:

— Hírét vettem, hogy apámuram feleséget választott számomra,

— Jól hallottad.

— Gyula vajda leányát, Saroltot?

— Éppen azt, —mondta csöndesen és keményen Taksony.

— Tudja apámuram, hogy Sarolt apjával együtt a keresztények vallását követi? Idegen Istennek hódol, idegen szokásokkal van telve egész házatája, ami a magyar nemzetségnek gyűlöletes.

— Gyula vajda a leghatalmasabb minden nemzetségünk között, magunkhoz kell kötnünk, hogy ellenünk pe támadjon.

— Elég erősnek érzem magam, hogy megvédjem a fejedelmi törzs elsőségét,

— mondta büszkén kiegyenesedve Géza

— ezért nem szükséges, hogy apámuram olyan leányt válasszon számomra, aki idegen testemnek - lelkemnek. Nem szeretem az ájtatos szelídképű asszonynépet. ..

—. Elég! — káltott fiára Taksony haragosan, — vedd a parancsolatom: holnap hajnalban fejedelmi kísérőkkel útnak indulsz Erdőelvére és meghozod Gyula úr válaszát. De ne időzz sokáig, mert az én időm már letelőben van.

Géza szótlanul meghajolt és kisietett. Arcán haragos foltok izzottak, szeme szikrázott a dühtől, amikor odavetette a rá várakozó Csőit úrnak:

— Szedd össze a kíséreted, hajnalban indulunk Erdőelvére. Alázatoskéjű, jámbor fehémépet hozunk, — mondta gúnyosan, azután fölpattant lovára és olyan szédítő iramban hagyta el a szállást,-15-SAROLT ELJEGYZÉSE