Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-06-01 / 6. szám

szabad ennie. /A lakoma előtt a kamarában jól bevacsorálnak./ Az ételes tálakat a legények hozzák be, akiknek élén az első vőfély jön, köszöntve a vendégeket:

A vacsora alatt a násznagy és a nyoszolyó-aaszony szétosztja emlékül a vőlegény rokonai közt a menyasszony szülei által vett kendőket, mig a menyasszony rokonai közt a vőlegény szülei által adott evőeszközöket osztják ki. Lakoma közben a fiatal asszonyok jelt adnak az ifjú párnak, mire ez megadja egymásnak a régi szokásban élő úgynevezett "molnárcsókot*.

Vacsora után az ifjú házaspár meg a fiatalság ismét elmegy táncolni a "királyházba", amig a nyoszolyó-asszony el nem jön a fiatal asszonyért s haza viszi lefektetni. Elkisérik öt leánykori barátnői is, akik dallal búcsúznak tőle, azután magára hagyják férjével.

A Zoborvidéki falvaknak, Gerencsér kivételével, szinmagyar lakosságuk volt századunk elején. 1920-ban Trianon Csehszlovákiához csatolta őket az egész Nyitra-völggyel együtt. 1938-ban, az első bécsi döntés nyomán az uj országhatárt Geszte községtől délre húzták meg, igy a Zoborvidék nem térhetett vissza az Anyaországhoz; a német védnökség alatti Szlovák állam része lett. A háború utáni kitelepítések erősen megváltoztatták a lakosság öszszetételét. Ma a Zoborvidéki falvak magyarságának arányszáma 50-60 százalékra tehető.

"Tessék mindnyájuknak az ételből venni Ne maradjon abbul a bográcsból semmi. Én mindent, mi tőlem telik elkövetek, Jó appetitussal egyenek kelnetek."

Nyitra városa, háttérben a Zobor-heggyel.

13-