Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-06-01 / 6. szám

/folyt.6.old./

fiukat is hivták vendégül. De, hogy minden olvasóm szájában összefusson a nyál, leirom nektek, miből is állt a lakoma. E- lőótelnek tábori kenyórtésztába csavart virslit sütöttek. Egy másik tűzhelyen köménymaglevesnek indult "tábori leves" készült. Természetesen a főétel, borjupörkölt törtkrumplival,sem maradhatott el. Az ebéd fénypontja egy a hegyoldalba vágott tűzhelynél készült. A két Csil. la palacsintát sütött, nem is egyet, nem is kettőt, hanem huszonhármat. Csodálatos illatok terjengtek a levegőben, melyek a nagy fiukat is előcsalogatták. Ok sem akartak adósak maradni s felajánlották, hogy ebédlőt készítenek. Olyan fantasztikus asztalt róttak össze, hogy egy jobb fajta tutajnak is beillett volna. Ezt a lányok úgy megtérítették, hogy mindenkinek szeme-szája tátva maradt,még szalvétatartó sem hiányzott...t E- közben a kicsik sem voltak restek: Ági és Buci nénik finom gulyáslevesét úgy eltüntették, hogy az még felnőtteknek is dicsőségére vált volna. Azután pedig készülődtek a nagy hadijátékra. Nagy izgalommal kötötte fel mindenki a számát, de mi történt? A fiuk támadtak... de csak a kicsiket lehetett látni, akik hamarosan meg is "haltak", de a nagyok...? Valószínűleg a tutaj összeácsolása igen kimerítette őket, mert eltűntek egy távoli facsoport között és a játék végéig nem is kerültek elő.

Közben leszállt az este.Megraktuk a tüzet, vidám nótaszó

Tábori ötletek

szállt a csillagok közé, aztán egyre halkult, a tűz már csak pislákolt... és mi is,ugy mint sokezer magyar cserkész a világon, megalakítottuk a szeretetkört ennek a gyönyörű Isten szabad ege alatt töltött napnak a végén... Hazaérkezve fáradtan, de örömtől ragyogó arccal szálltunk le a buszról. Alig várjuk, hogy csapatparancsnokunk mikor hiv össze egy ujább élménytől! kirándulásra. - Emese -14