Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-04-01 / 4. szám

jpgaikhoz. S mig ök szaporán hozzáláttak a télen át bizony megrepede - zett fészek kijavításához, a fiatalok a tornác másik sarkán kezdtek fészekrakásba.

Elnézem őket szorgos munkájukban. Kicsi csőrükben parányi kis sarat hoznak. Megkapaszkodnak a sima falon farkukkal és kiterjesztett két szárnyukkal támogatják magukat. De közben úgy tűnik, mintha kiterjesz - tett két karral ölelnék át a jövendő otthont. S amikor odatapasztják a csőrükben hozott kis sarat, mintha csókkal tapasztanák a fészket, hol majd fiókáikat kiköltik.

Elnézem őket és fülembe cseng a kalotaszegi menyasszony-bucsuzó. A- kinek lelkében fogant az ősi népdal, az is gyakran nézhette a fészek-rakó fecskéket... Fecskék fészekrakása tavasszal és ifjú emberek otthonalapitása életük tavaszán... Szeretet kell hozzá, ami öntudatlan ösztön formájában él a kis madárban, amit tudatosan kell kiteljesiteni az em/folyt.l^.old./

Ismét roppant a fogantyukar.

Száguldó halál szántott a vizen, buborékos ösvényét érzéketlenül követte a tükörszem.

Szűcs tisztán látta, hogy az óriás cirkáló megremeg, láng villan derekán, kormos füstfelhő pöffen a kettős lövés nyomán.- Talált!

Diadalmámor részegítette meg valamennyiüket, de a közeli mély robbanás-zaj lehütötte a lelkesedést.Az O-77-et megrázó dörrenésre a parancsnok rábukott a nézőkeret üvegére. Elszintelenedett az eléje táruló látványtól. A büszke cirkáló végső tusáját vivia már, ellenben dühös darázsként rajzottak körülötte mindenütt az alac sonyépitményü rombolónaszádok tucatszám és hányták a

tengerbe azon a tájon, ahol az ellenseget sejthettek, az aknát pazaron.- Merülni! - zihálta Szűcs, amily gyorsan ajkán kifért.

De máris második dörrenés hintáz - tatta meg a hajót. Goromba lökés dörv tötte le a legénység javarészét a lábáról es a torpedókamrából beömlő hullám még azt is padlóhoz csapta,aki valahogy támaszt találva megkapaszkodott. A hajó tótágast fordult és gyorsuló mozgással siklott mind alább.

A főgépész parancs nélkül próbálta hátrafelé járatni a gépeket, de eredménytelenül kapcsolta sorra a motorokat. Egyik sem indult, bármit is tett. Szakadozott kiáltással, lemondóan tárta szót karját.

A mélységmérő bolondul szaladt lefelé... 30 móter...45...5?»..ftkkor a tengeralattjáró csendes csikorgással, simán a tenger fenekére feküdt. A parancsnok emberfeletti nyugalommal nézte meg karóráját...6óra 7 perc.... azután leadatta a létszámjelentést, mintha a kikötőben tartana szemlét a reggeli sorakozónál.

Nem hiányzott senki sem.

Tekintetükben ellenben ott ült a biztos halálvárás. A parancsnok egyszerűen nem vette tudomásul, hogy reménytelenség terpeszkedik legényei vállán. A motorok mellé rendelte a gépszemélyzetet, a hibát keresni. Ha meglelik, kijavítják, övék újra a nap fény, veszendőnek indult életük.

És a percek óranegyedekké nőttek. A főképósz számtalanszor vizsgálta már újra meg újra a gépeket - és nem lelte a baj okozóját. Szűcs hadnagy nem mozdult mellőle, ernyedetlenül leste kutatgatását és buzdította -tovább, csak tovább!

A legénység elhevert szerteszét, lesték hallgatagon a pislogó lámpafényt. Amint múlt feltartózhatatla - nul az idő, mindjobban ziháltak a mellek. Fogyott a levegő és vele együtt az élet. A zsebekből egymásután előkerültek az olvasók, s fonódtak rá imára kulcsolódó kérges öklökre, valaki pedig félhangosan betűzni kezd - te a Bibliát.

Gyurka zászlós a kormány padkáján ült, hátát az iránytű-toknak vetve s-15-