Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
t Tiszti konferencia Hollandiában Tiszti konferenciát rendezett az I.Cserkészkerület /Európa/ a hollandiai Oostertieek-ben február 17.-18.-án. A gyűlésen, melyet Tury Ferenc est,, a kerület vezetőtisztje nyitott meg, a Skandináv államok, Németország, Hollandia, Sváj és Ausztria csapatai képviseltették magukat, de eljöttek más nyugateurópai országokban élő magyar cserkészvezetők is. Az értekezlet kezdetén megemlékeztek egyik elhunyt cserkésztársukról, Részé Károlyról, majd Bi-Pi emlékét méltatták, 101-ik születésnapja alkalmával. A hazai cserkészet évtizedeiben csak a legszerencsésebbek juthattak el külföldi cserkésztáborokba. Európában szétszórt csapataink azonban már évek óta a kontinens más-más tájain közösen rendezik táboraikat. így a résztvevők gyakran a fél kontinenst is beutazzák, mig például Norvégiából egy ausztriai magyar cserkésztáborba érhetnek. Az utazás élménye mellett, ez sok anyagi és szervezési problémával jár és igy a konferencia elsősorban a nyári és vezetőképző táborok, valamint a regös-táborozások kérdéseit vitatta meg. Elhatározták, hogy idén négy csapat-tábort rendeznek, mégpedig Németországban, Hollandiában, Ausztriában és Svájcban. Ezekután a résztvevők eredményesen megtárgyalták a svájci polgárosodás, mozgalmunkat érintő kérdését, valamint a leánycserkészet és kiscserkészet további kiépítésének lehetőségeit. A konferencia végeztével, s az esti szünet alatt akadt idő a régi kapcsolatok felújítására. Mig az "öregek" összedugták fejeiket, és a jövő lehetőségeit, a múlt szép emlékeit tárgyalták, addig az "ifjabbak" káposztáztak, vagy dús népdalismeretüket gazdagították egy-egy újabb nótával. Másnap délután pedig egynéhányan oly szorgalmasan tanulták a "három-ugrós"-t, hogy az egész ház dübörgött talpuk alatt. A tánc dübörgését aztán a vonatkerekek zakatolása váltotta fel a hazautazó résztvevők fülében. Sebaj. Nyáron már a táborokban találkozunk!- csontváz -/folyt.7.old./ születünk, vagyunk, meghalunk. Minden más csupán puszta véletlen. Én nem látom bizonyítottnak Isten létét s mig valaki vagy valami dönthetet - lenül meg nem győz erről, addig .... hiába, nem tudok hinni!- Pedig mi a tengerészek éltetője, a Teremtőbe vetett bizalom! Ugyan hová lennénk nélküle a vizek mélyén, ezernyi veszély között! A fregatthadnagy megránditóttá vállát:- Lehet, hogy a Te részeden az igazság, parancsnok ur! - zárta be semmitmondóan a vitát, azzal követve Hadady példáját és a tengeralattjá - róba bujt. Szűcs parancsnoknak valahogy elnehezedett a szive. Kimondhatatla - nul megsajnálta Kettinghausent. Arcába loccsanó habpermet rezzentette ki gondolataiból. Merült a hajó, a sós hullámok már a torony mellvédjét nyaldosták. Beugrott 6 is és lecsapta az acél csapóajtót. * Öt nappal később, eredményrovatában negyedtucat elsülyesztett ellenséges szállitóhajóval, hazafelé tar-13-
