Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
ERDÉLY' 3. folytatás Irta Péter bá Kalotaszegi vasárnap Borús vasárnapi reggel köszönt Kolozsvárra. A volt Kossuth Lajos utón egy kis cukrászdában sietve megreggelizünk. Tiz órára Kalotaszegen, a magyarvalkói református templomban szeretnénk Istentiszteleten résztvenni. Úgy hallottuk, hogy Valkón és általában a főúttól eleső kis falvakban esetleg még viselik a szép kalotaszegi ruhát, ünnep- és vasárnapokon. S ott áll az egyik legjellegzetesebb fatornyos templom is. Nem szabadna elmulasztanunk. Már robogunk is autónkkal a nagyváradi országúton. Amerikára szokott szemeimnek a Kapus -menti falvak különben szürke egymásutánja is érdekes. Úgy nézem a házak előtt terefelö embereket, mint tágszemü gyermek, aki hatalmas képeskönyvet forgat kezében. Néha el is szégyellem magamat. Hiszen nem kivánok exotikumot látni bennök. De a falvak, melyeket eddig apró pontokként csak térképről ismertem, életre kelnek a kocsi ablakából. Egy szelid dombát mögül hirtelen kiugrik a kőrösfői templom toronysisakja, apró fiatornyaival. Mintha a megtestesült erdélyi lélek ünnepelne ebben a remek kő és fa építménybenI Valóban igy van, mert ez a stilus eredetiben csak errefelé látható. A tornyokat nem külföldi művészek, hanem a Kalota partján élő mesteremberek keze alkotta ilyen szépre, maga a nép, a maga természetéhez hiven. Elkésnénk a valkói Istentiszteletről, ha most megállunk. Délután majd visszalátogatunk Kőrösfőre. Az országút meredeken vezet le Bánffyhunyadra, mely mint Kalotaszeg központja, kisebb városkának is beillik. Fatornyos templom, a kőrösfőinél zömökebb, itt sem hiányzik. Bánffyhunyadon letérünk a főutról, és egyenesen a Gyalul havasok felé veszszük utunkat. De a havasokat,úgymint az 1800 méteres Vigyázót csak sejtjük valahol déli irányban, mert a hegyek szürke ködfátyol mögött rejtőznek és a napkorong ugylátszik hiába próbál áttörni az időnként ritkuló felhölepelen. Fiat-unkat alaposan meghintáztatja a göröngyös földút, mely Kalotaszentkirályon és Nagykalotán keresztül Magyarvaló felé vezet. Egyetlen gépjármüvei sem találkozunk a 20 kilométeres útszakaszon. Vasárnapi csend lepi az aratásra váró gabonaföldeket. Szentkirályon ismét fatornyos templomot látunk. Nagykalota már inkább román falu; itt húzták meg az 19^0- es visszacsatoláskor a határt. A legközelebbi falu, Magyarvalkó 5° esztendeje román uralom alatt van. A valkói lelkész, Szurmay Csaba tiszteletes, éppen köntösét, fekete bársony süvegét készül felvenni, amikor bekopogtatunk a papiak tornácán. Felesége nyit ajtót, bemutatkozunk, s már indulunk is fel a ház mögötti dombra a templomhoz, a lelkész kíséretében. Kábátainkat szorosabbra huzzuk, mert hirtelen megeredt az eső. Kalotaszegen hosszantartó szárazság volt és a dombra kapaszkodó füves ösvény mohón issza a nedvet. Ékesre faragott fejfák düledeznek kétoldalán.Tulipánok, gombok, csillagok tetejükön, így festették, rajzolták meg ezt az — 8 —
