Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
A karácsonyi gyerek éjszakája Volt egyszer egy kisfiú, aki karácsony éjjelén született, havas, hideg hegyek között élt, télen millió meg millió hópehely függönye mögött. Erdős-mezős hegyek és völgyek vették körül bölcsőjét, majd házatáját, védték a gonosztól; ez volt a világa. De bármenynyire is karácsonyi gyereknek neveték őt az erdei népek, erdészek és favágók, mégis sohasem járt kint a szabadban karácsony éjjelén, így bizony azt sem tudta, hogy a karácsony éjszakáján született gyermekek a szent estén megértik a természet szavát és hallják, mit mond egymásnak hegy, növény és állat. Hogyan is járt volna odakint, hiszen a falusi templom még messze tőlük bujkált az egyre szélesedő völgyben. Tán megfagyott volna odáig, ha öt is elviszik éjféli misére. Tán eltűnt volna kicsi csizmás lába a hussanó hóban, fehérre fagyott volna piros füle, hasonlóképpen pisze orra. Pedig innen is,onnan is mentek a hegyek és erdők emberei családjukkal az éjféli misére vidám, de nem féktelen hanggal és nevető lámpásokkal. Meg-megkocogtatták az ablakot velünk, karácsonyi gyerek? Ilyenkor erősen megfogta a velük készülő apjának meleg,nagy kezét és szerette volna bennehagyni egész a templomig, hogy ö is lássa az éjféli misét. Am ehhez még igazán kicsi volt. Édesapja csizmái nem voltak kisebbek mint ö maga s apjának kucsmája válláig süllyedt, ha felpróbálta. Egyszer aztán mégis csak eljött az idő, hogy elég nagynak Ítéljék a szentéji vándorlásra. Talán éppen tizéves lett akkorra, nem kívánhatott volna magának szebb ajándékot az első tizévre. Megint csörrent az ablak, megint beszólt a duruzsló hang:- Siess már, jer velünk, karácsonyi gyerek! Csizmát húzott ö is és kucsmát tett fejére, baljába vastag botot fogott, jobbját odaadta az apai kéznek. Nem sokáig hagyta és beszóltak duruzsolva:- Mikor jössz már egyszer ugyan benne, mert az ismerős fiuk is ott vonultak a völgy felé. — 6 —
