Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám

.Egy sió, mintám:

Sokszor csak három-négy szóból áll a szólásmondás, amelyet valaha a mesterségek vagy a vitézi élet területéről vettek az emberek. Azután elterjedt, mélyebb értelmet kapott és ma is sokszor mint beszédünk csattanója szerepel. Az is igaz, hogy szebbé, színesebbé válik a beszéde annak, aki közmondásokat, szólásmondásokat használ. Csakhogy arra is ráfoghatják: "Ej, nem is tudod, mit beszélsz I" Hogy ez veletek ne történjen meg és tudjátok mikor, mit és mire lehet mondani, beszélgessünk kicsit a közmondások eredetéről:

"Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől."

Vegyük elsőnek a délceg Makó vitéz esetét. II.András magyar király katonája volt és vele indult el a kereszteshadjáratra. A vitézek ellovagoltak az Adriai tengerig és ott szálltak hajóra, hogy felszabadítsák Jeruzsálemet. Útközben kikötöttek Spalatóban, hogy élelmet és vizet vegyenek. A többi vitézzel kiszállt Makó is. Mivel azonban kissé többet öntött fel a garatra a kelleténél, azt hitte, hogy máris Jeruzsálemben vannak és leborult a szentnek gondolt városka utcaköveire. - Azóta mondjak valami nagyon nehezen elérhető dologra, hogy az illető még olyan messze van a céltól mint "Makó Jeruzsálemtö'"

"Cserben hagyták" vagy "Csávában maradt"

A régi cserző vargák és timárok munkája közben született ez a sokat használt mondás. A cserzés a bőr kikészítésének egyik folyamata. Mikor a vargának már sok bőre volt, ásott egy nagy lyukat és abba raktak a bőröket. Alulra a kicsiket, rá a cserzölevelet, aztán a nagyobbakat és megint leöntötte cseroldattal./a certölgy kérgéből készült maró lé./ Amikor a bőrök már jól megértek, kiszedte a cserző léből. Ilyenkor esett meg, hogy a kisebb darabok "csávában maradtak". Elfeledkeztek róluk. "Cserben hagyták". Ha valakit bajban hagynak, akkor mondják, hogy "benne maradt a csávában". Illetve, a többi ember "cserben hagyta", nem segitett rajta.

"Ki a legény a gáton?"

Nem a folyó gátján, dehogy. Hanem amikor a várakat vizesárokkal vették körül, ennek töltésén kellett sokszor megverekedni az ellenséggel. Aki a legjobban küzdött, arra mondták, hogy, "no, ez is legény a gáton!"

"Bottal üti a nyomát."

A régi hajtóvadászatokon a hajtok bottal zörgették a bokrokat, fákat, hogy a vad a vadászok felé fusson. Tehát legfeljebb az állat lábnyomát ütötték, a vadban nem tettek kárt, mert az már tovafutott. - Ha valaki későn ébred fel és akkor kezd keresni valamit, ami már rég nincs meg, az aztán már "bottal is ütheti a nyomát", maga úgy sem tudja már megfogni vagy megtalálni.

— 12 —