Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
"Fenn az ernyő, nincsen kas." Hányszor hallottatok ez-t olyan emberre mondva, aki gazdagnak mutatkozik, pedig szegény. A szólás régi vásárokon született. A parasztok a szekerek kasaba vitték az árut eladásra és védelmül fölé feszitettek egy nagy ponyvát, az ernyőt. Aki nem vitt eladni semmit, csak kiállt a kocsijával bámészkodni, az is ernyőt húzott a kocsi fölé, nehogy a szomszédok meglássák, hogy üres a kocsija,nincsen kasa. A régi magyar konyhákon a legfőbb fűszer a só és bors voltak. Sok közmondást találunk ezekkel, mint például "Kicsiny a bors, de erős."- ha valakitől nem várják el, hogy elvégezzen valamit és ez mégis jól sikerül. "Borsot tör az orra alá."- aki szagolt közelről tört borsot, az tudja, hogy milyen. Ha valakit bosszantanak, akkor "borsot törnek az orra alá". "Jobb a sok só, mint a sok szó." "Olcsó húsnak hig a leve."- azelőtt csak a húst tartottak sokra, de a levét nem. Viszont ha a hús sem volt jó, a leve is gyenge volt. Olcsó portékának kevés haszna van. "Vigyázz, mert hátra kötik a sarkadat!" Régi büntetés fajta volt. A tolvajnak, verekedőnek hatul a farához kötötték a sarkát és úgy vetették tömlőcbe. Nem lehetett kellemes. "Kitették a szüret."- ez a magyar szólásmondas leánykéréssel kapcsolatos. Miért,hogyan és hová tették ki valakinek a szűrét? Amikor*ment a legény háztüznézőbe, a cifraszür volt rajta. Ahogy belép a házba, a szűrt a konyhaajtó szögére akasztja és úgy megy be a szobába. Szivesen fogadják, étellel, itallal kinaljak. Hanem, mikor távozásra kerül a sor, akkor látja, hogy a cifraszür eltűnt a konyhából. Titokzatos kezek kiakasztották az eresz alá. Skkor már tudja a legény, hogy abban a házban nincs több keresnivalója, hiszen "kitették a szűrét". Amikor valakit elutasítanak, elűznek valahonnak, akkor mondják,hogy "no, ennek is kitették a szűrét". "Körmére égett." Amikor még mécsest, gyertyát használtak világításra, sötétedés után nehezen ment az olvasás. Hogy a vastag, nagy gyertyákkal takarékoskodjanak, a szerzetesek úgy olvasták imakönyvüket, hogy a hüvelykujjukra ragasztottak egy kisebb gyertyát és igy világították a könyv lapjait. Az elmélyült imádkozás közben észre sem vették, hogy a gyertya rohamosan fogy, csak már akkor, amikor hirtelen forró láng csapta meg az ujjúkat. A "körmükre égett a gyertya". Ha valaki ellustálkodja az időt, és csak az utolsó percben kezd a dolgába, annak a körmére fog égni a munkája. Vigyázzatok, mert nem valami kellemes... D M — 13 —
