Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
A felhők fölött... Kedves Cserkésztestvérem1 A múlt hét végén Buffaloba kellett repülnöm s amint az Astrojet ellenállást nem ismerve vágta át magát a vastag felhőtakarón, Rád gondoltam. A repülőtéren csontbavágó őszi eső szemerkélt s a lélekfagyasztó ködben a házaknak csak körvonalait lehetett látni. Az emberi élet, a Te életed, az én életem jutott eszembe. Életünkben is a sötéten tornyosuló problémák gyakran eltakarják a melegítő, világitó és boldogító napsugarat, látásunkat elhomályosítják s életerőnket megdermesztik. Úgy érezzük, hogy nincs kilátás, nincs melegség, nincsen remény... A gép száguldott a felhőkön át. A piszkos szinü köd kihivóan verdeste az ablakot s mohó torokkal nyelte el a környező világot. Egyetlen változatosságot csak a felhők pajkos kergetőzése jelentett, mint életünkben is gyakran úgy érezzük, hogy különbség csak abban áíl, hogy egyszer jobbról, máskor meg balról ér bennünket a csapás. Repülőnk azonban előrevágott orral csak törtetett a magasságok felé s egyszer csak, hirtelen a felhők fölé kerültünk. Fölöttünk ragyogott a kék ég s boldogitóan melegített a nap. Alattunk a fehéren gomolygó felhők továbbra is pajkosan kergetőztek.de már nem akadályozták gépünk sima szárnyalását.Husvéti érzés vett erőt rajtam s mélyen átéltem a régi mondás igazságát, hbgy "a legsötétebb felhők fölött is ragyogó kék az ég". Amig a felhőkben vagyunk, nem láthatjuk a kék eget, a kibontakozás, a szabadulás távlatát. Hitünk azonban biztosit, hogy a felhő nem áthatolhatatlan, az élet problémái nem végtelenek. Hitünk által csalogat bennünket a felhők fölött mosolygó kék ég... Saját erőmből sohasem jutottam volna a felhők fölé. A jet-motor robogása lökött ki a köd szürkeségéből s engedte meglátnom a valószínűtlennek tűnő kék eget. Életemben csak a Hit ereje tud kiszakítani a problémák dermesztő öleléséből, a csüggedés csapdájából s ébren tartani szivemben azt a remény sugarat, mely erőt és okot ad a küzdelemre. Hitem mondja: Isten az én erősségem. "Mert 0 ment meg a vadásznak tőréből, a rombolás pestisétől. Tollával fog védelmezni téged, szárnyai alatt ad menhelyet néked: pajzs és páncél az 0 hűsége... Mivel neked erősséged az Ur, a Kagasságosat választottad oltalmadul. Téged a gonosz el nem érhet, szerencsétlenség sátradhoz nem férhet. Angyalainak parancsolt felőled, hogy oltalmazzak minden utadat. Tenyerükön fognak .hordozni Téged, kőbe ne üssed lábadat. Aspikigyón majd és viperán járkálsz, és letiprod az oroszlánt, a sárkányt." /90.zsoltár/ Erős hitet és Jó munkát!- Adám Atya -— 4 —
