Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-07-01 / 7-8. szám

lás. - Mikor az feltápászkodott, tovább kérdezte. - Qsztán mér a­­karád ütemet oltani? Az őrzök hadnagya sokáig állt szótlanul. Vászoly ur, te belő­led mán nem lesz királ - gon­dolta - Bódogasszon nincsen te­véled. Ukonnak nincs ereje,tán meg is hót.- Királ ur, - szólalt meg végre nagynehezen - áldozni a­­karánk tigedet, miként eleink áldozák Almos apánkat. Ismég nehéz idők előtt áll a magyari nip. A bölcsek és Vászoly ur azt vélték, te erődre is szűk - sége van az uj királnak. Én rám esett a választás, nememből hi­­rös táltosok kerültek mán ki. A király sem felelt mindjárt; Rettenetes akarattal vett erőt kitörni készülő köhögési roha­mán. Párszor mélyet lélekzett, aztán fáradt hangon mondta:- Hát csak eddig tartott ná­lad is Jézus ur malasztja és a Boldogasszon kegyössége. Gyi - lókkal verted volna át az ura­dat, akit őrizni vót hivatalod. Kharkászok bájolták meg eszödet vagy Vászoly Ígért nádorispán - ságot?! - Slháritólag emelte fel jobb kezét. - Hallgass, Ö- rösurfi. Hiszen látom mán, te sem éred fel ésszel az általam tett dolgokat. - Visszafeküdt az ágyra, kezét mellén össze­kulcsolta és mintha az évezre­deknek beszélne, hangja betöl­tötte a szobát. A hadnagy egyszerre csodála­tos módon nem érzékelte az időt és a teret, mintha hajnali fél­homályban lova tűnő ködben úsz­na vele. - Etil ur és Baján kán birták már ezt a földet,de med­dig? Mi már csak az énekesek csacska meséiből vesszük hírü­ket . Bulcsú horka meg törzsed hadnagya Lél, tölgyfaágon lóg­va ijesztgették a madarakat. Vedd eszedbe Örösurfi, Jézus ur Ítéletet tart azok felett, akik ezen a földön lakván nem hall­ják meg hivó szavát. Mert ne gyüjjön az a nép napnyugotra, amelyik nem feledheti napkelet pusztáinak földi végtelenségét. Itt határok vannak népek és or­szágok között. Ősztán a svábák, frankok, burgundok.taljánok,gö­rögök töménytelenül sokan van­nak, csehet, lengyelt meg a többieket nem is számítom, mi meg kevesen. Pedig vigyázd,fi­adom, gyünnek még a besenyők is, és a kunok is nyugtalanok, ükön nem segíthet, mert nincsen, nem is volt. Jézus ur van, az Atyával és Szentlélekkel örök­­időktől fogva. És van a magye­­ri nép lelkében a Körösztyénség gyenge plántája. Én ültettem. Vászoly, az ü tiszai meg somo­gyi hadaival kitépné gyökeres­től. Hát vájjon minek vóna az én vérem áldozata, ha nincsen öntözni való plánta. Vigyázd fiadom szavaimat: Ahogy most en­­gémét megvédett a Boldogasszon bizalmamért, azonkipen védi meg a magyeri népet, ha bizodalom - mai lészen iránta. Márpedig min­dig szükség lesz segedelmére,te­le van veszedelemmel ez a vi­lág. Ész mi magyeriak egyedül vagyunk, árvák vagyunk. Elhallgatott. A hadnagy szemében nagy, nehéz könnyek /folyt.15.old./-7-

Next

/
Thumbnails
Contents