Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7-8. szám
M pitypangok ELSŐ ÉS nevezetes KIRÁNDULÁSA Amióta Buenos Airesben rendszeres vezetői összejöveteleinket megkezdtük, a tisztek egy két napos kirándulással kecsegtettek, Nem mondom, ilyen még nem fordult elő csapatunk hoszszu múltjában. Két napos kirándulás télen /mert Argentínában májust télnek kell számítani/,és sátorban! Csak legalább azt árulták volna el, hová megyünk. Igen ravaszul elintézték a vezetők, mert szüleinket ugyan bevették a titokba, de mi még akkor sem tudtuk meg, mikor a vonat elindult. Azonban térjünk csak vissza az előkészületekre. Az még csak hagyján, hogy a sok lelki, szellemi és gondolatbeli továbbképzést megszakítva, egy bonyodalmas levélben közölték velünk az elintézendőket, többek között, hogy menjünk el a cserkész raktárba elökotorni a kissátrakat,kondorokat »merőkanalakat , stb. A legfontosabbról viszont alig esett szó. Mit fogunk enni? Mert nekem pld. az volt felirva» hogy három hagymát, egy fél kiló cukrot és egy kis paprikát vigyek /ami biztos biztos, még azért becsomagoltam egy-két kolbászt, sajtot és csokit/. Szombat reggel 8-kor mindannyian ott ácsorogtunk a pályaudvar termében, tizenegy elszánt Pitypang, A vezetők megvették a jegyeket, és mi csak néztűk,vajon a sok induló vonat közül melyikre fogunk szállni,és főleg hol fogunk leszállnií Úgy festettünk, mintha legalább 2 hetet szánnánk egy gleccser-vidék felderítésére. Mire végre elhelyezkedtünk a vonatban, a kezünkbe adtak egy kis teritőcskét, melléje egy papirra rajzolt kérésztöltéses mintát, tüt, cérnát. Nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk a szándékot. Vezetőink kijelentették, hogy a kirándulás kosztolásai megérdemlik az előkelö jelle get, tehát az a minimum, hogy mindenkinek szalvétája legyen addigra. Most utólag bevallom, hogy egészen belelkesed - tünk a hímzésbe , és 8
