Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-07-01 / 7-8. szám

bak. Te az ü virüket nyírfa tekenöbe gyűjtheted.

Hiszen nem volna kár az udvarbéli idegeneket megritkitani - gondolta az ispán. Ok vezetik a hadat, a kancelláriában is ők parancsolnak, magyarinak csak földje van, a szolgák mind idegeneké. Hiába né, jó ur, erős ur, István ur, csakhogy már öreg. Nem ártana Vászoly kedvébe járni. Ki ismeri a jövendőt?

A kőfaragók szine mögött Kartal nembeli Lászlóval találkoztak. Beszteréd vig szókat dobott feléje.- Há mész süvem? Csak nem lakál jól az estebéd szagával? Üres a káptalani ház, csak a királ ur nyugoszik.- Vászoly ur szállására mennék, egynémely tiszaiakkal nagyvadat üziink az ijjel, hogy hónap ünnepe légyen Vászoly urnák, felelte a királyi őrzök hadnagya,

Amint Beszterédéket elnyelte a homály, az épülő templom állványai közé kanyarodott, rövid ideig ott várakozva ki-kikémleltvissza az útra, majd átvágott a keskeny közön és belépett a káptalani ház kapuján. Az előcsarnokban és baloldali folyósón mécses égett. Gyorsan elmondta még a kharkász által ajánlott rövid védő és erösitö igéket,aztán kihúzta bugyos nadrágszárá - ból hosszú éles tőrét; fényes pengéje megcsillant a mécs világában és óvatos léptekkel elindult a folyosón. A harmadik szoba nemezajtója alól fény látszott. Nagyot sóhaj - tott, jobb kezébe fogta a tört, félrehajtotta az ajtót és hangos hujj kiáltással bedobbant a szoba közepére. Keze szúrásra lendült.

A király hanyatt feküdt az ágyon, fejétől kis asztalkán olajmécses égett imbolygó lánggal. Másik oldalon, feljebb a falmélyedésben Boldogasszony köszobra állt. Kartal nembeli László szeme a király szivetáját kereste, de önkéntelenül felpillantott a szoborra.Ebben a pillanatban rémülten ordította el magát, kezéből kiejtette a tört és szeméhez kapott... Boldogasszony kihajolva a falmélyedésből vállvetö - jét. a királyra borította .mintegy védöleg és erős nézéssel nézte öt.

A király már a hujj kiáltásra kinyitotta a szemét,most nagynehezen félkönyökre támaszkodott és megszólalt.- Vájjon mi dolgod van itt Örösurfia László? És a gyilok mire való? Avagy őrzőim hadnagya ^támada engem gyilókkal?- 0, nagyur, áldozni akarónk Ukonnak, - esett térdre Kartal nembéli László s az ágyhoz kúszván, átölelte a király -lábait.- Királ vagyok néked, szolga - vágott szavába a király.-Állj talpadra,Jézus urat illeti a térden- udvar-6