Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

Yíléia. BMa óv*. íüicunduJlcuxL

Kedves testvéreim! Minthogy immáron közeleg a tavasz, amikor a rügyek fakadnak a fákon, kényteler vagyok kirángatni porhüvelyem agynak nevezett felsöemelétéből azokat a tanokat, melyeket az örsi kificaiaodásról /-kirándulásról.-A SzerkJ akarok felétek rittyenteni.

Az úgy volt, hogy pénteken azt mondta a Csubi, hogy vasárnap ki fogunk rángatózni. Ügy is volt.

dlindultunk. Orsi rendben mentünk. Az utca közepén ment a Hentes az örsi zászlóval, az eg;,dk oldalon a Doktorur és a Pufi, a másik oldalon a Zöreganyám meg ? Csubi, hátul pedig az Elemoár hozta a fudbalmot.

Mikor odaértünk a város határához, azon kezdtünk vitatkozni, hogy mit énekeljünk. Mivel nem tudunk megegyezni.mindenki azt dalolta, ami az eszébe jutott.

Menetközben az is szóba került, hogy 10 órakor tízóraizzunk, vagy fél tizenegykor. A Pufinál volt egy termométerben kávé is, de nem tudta meginni, mert útközben véletlenül kiesett a gyugó és a kávé olyan buzgón öntözte a lábszárát, mint valami hithu afgán kutya a teacserjét. Csak akkor tudtuk meg a szomorú esetet, mikor az erdész kutyája mindenáron le akarta nyalni a harisnyájáról a kávét.

Mikor felérkeztünk a hegyre, igen szomorúak voltunk. U- gyanis közben leültünk egy fa alá, hogy városnézés übimbo.ia, akarom mondani ürügye alatt visszadugjuk nyelvünket a szánkba. Tudniillik mikor az ember sokáig megy hegynek felfelé, néha vissza kell dugni a nyelvét, mert előfordulhat, hogy már annyira kilóg, hogy rálépünk. Szóval leültünk a fa alá, illetve "Grószmutter" csak üllepedett, mert véletlenül az avarban sündisznó leledzett és fentnevezett örsi végtagunk olyan üvöltéssel ugrott fel róla, mintha valaki megcsiklan - dozza egy alvó oroszlán napégette talpát. Véletlenül belerúgott Elercoárba, aki, hegy meg ne fázzon, a fudbalomlabdán ült. Elemoár beleesett a Pufi vajaskenyerébe, a fudbalom pedig elkezdett leperegni a hegy lejtőjén, mint hulló fale- 17 -