Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
vél őszi kert hantjaira, /űh.mely finom vagyok!/ Utolsó pillantást vetettünk a görgő gumi gombócra, mely jól irányzott ökölcsapással eltűnt a történelem országutján. így végződött az első állomás kirangatózásunkban. Ám tovább kellett mennünk. Csubi előre küldte Dcktorurat.hogy menjen fel a legközelebbi oromra és onnan jelezzen zászlóval. A doktorur eltévesztette a parancsot és a zászlóruddai felment a Csubi legközelebbi orrára. Igaz is, hogy lehet ilyet parancsolni/?/: - Menj fel az oromra és integess! Doktorur ezekután jónak látta továbbállni, de amint szaladtában visszafelé nézegett, nem vette észre a ráváró végzetet. Egy nyújtózó bükkfa eléje nyújtotta egyik zsibbadt gyökerét, mire Doktorur forditott világképet öltött és három olyant bucskazott saját megérdemelt fején keresztül, hogy mikor felkerekedett úgy forgott vele a világ, mint valami ringlispingli. Ezen kissé megvigasztalódva tovább mentünk, Vigasztal. Mily furcsa is a nyelv. Röhögő asztalt még nem láttam s mégis van vigasztal! Tovább mentünk. Kis baj történt ugyan, mert váratlanul drótkerítés tornyosult elénk. Am a cserkész nem rest s máris megmásztak. En másztam elsőnek, Nem vettem észre, hogy a kerítés teteje tüskés, ezért mire a túloldalon leértem, nzdharapom, akarom mondani nadrágom olyan lett, mint valami szép azsurozott asztalteritő. Hun nadrág volt, hun lik. Ezután másztak a többiek. Qroszmutter, aki az őrs végtagja, utolsónak mászott. Hiába mondta neki Csubi, hogy cserkésznadrághoz nem nadrágtartó illik, ő mégis azon volt, hogy maga nem tarthatja a nadrágját és eredeti svájci márkájú hózentrcgert viselt. Most jött a csapás. Ilikor leszállt a kerítésről, a fentnevezett ruházati segédszemély megakadt a drótban. Grószrcutter necx vette észre. Mikor úgy tiz lépésre lehetett, jóminöségü alkatrésze úgy visszarántotta, úgy a keritéshez taszajtotta, hogy a hátán a drót nyomán földanyánk egész szélességi és hosszúsági fokhálózata megjelent. Nem vette észre, hogy a nadrágtartója még mindig fennakadt... Újra elindult. Vagy tiz lépésre lehetett ujfer.t, mikor a hózentróger elszabadult és úgy hátbateremtette, hogy a gerince majdnem hozzanőtt a hasfalához. Amikor végre helyreállt megrongált lélekjelenléte, tovább akartunk menni, wn jött egy erdész egy sovány kutyával, amelynek két oldalán összekeveredtek a bordái. Az erdész elöször igen csodálkozott, hogy miképen kerültünk ide, azután megmagyaráztam neki, hogy véletlenül dinamitra ültünk és az felrobbant és átröpitett a keritósen. Először nem hitte, de mikor megmutattam neki a nadrágomat, elhitte.- 13 -
