Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

Csodálatos idők voltak ezek, amikor áristomraal és vésztövéi regulázott tanítványokat és komorszavú, de melegszívű tanárokat ekkora szeretet és magasztos eszmékért lobogó lélek kapcsolt össze.

Aztán a pápai diákok mind elmentek. Még a beteg is, még a gyenge is.

Ott harcoltak a szenttamási sáncokon, ott Budavára viszszavételénél Kmetty hadaban.

Még állt a harc amikor 1849 junius 11-én Pap labor, a "papai diák", mint a 123.zászlóalj parancsnoka. Papán keresztülment Kovács Antal és Kovács Imre "diáktársaival" a csornai csatába. Büszkén, diadallal zengett újból:

"Söprik a pápai utcát..."

Kinyíltak a pápai utcákon az ablakok, hegy mindenki lássa a masírozó, rácot, osztrákot megfékező pápai "diák" századát.

Aztán elröppent az állom, elszállt az igézet.

Szolnok, Vác, Isaszeg, Nagysalló határaira, Komárom várara ráborult az éjjel. Lent, a segesvári csatamezen elha.1t az acélzörej, elnémult a trombita hangja és elcsendesedett az ágyuderej.

uogy is volt?

Igaz volt? Mese volt? Mi történi, utána a pápai kollégiumban? Csak ennyi:

"Ki históriában kutat világeszmét.

Tudós Bocsor István professzor tart leckét." és

"A pápai örűg kollégium terme Csupa vén diákkal zsúfolásig telve."

Nem történt itt semmi. Minden a régi. Csak éppenhogy: "Van, kinek hiányzik félkeze, féllába," mert most

"Ilyenek is járnak Pápán iskolába."

L? a professzor maga mondja, hogy ama májusi reggel óta nem történt semmi más, csak "Carthago elesett".

Nem történt semmi, csak a pápai diakok alakja túlnőtt az időn, nevüket körülfonta a legenda és tettüket megöröki - tette a költő. Nem történt semmi, csak tudós Bocsor István tartotta a leckét, de zengi a leckét ma is, amit én szent ánitattal hallgatok.- Cs.S.- 16 -