Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

1

/folyt.7.old./

Tarczay Lajos rektor-profeszszcr hiába csititja őket, hiába ijesztgeti diákjait!- Fiaim, kedves gyermekeim,ne menjetek; lesznek akik megvédik a hazát. Az édesapáitok meg a bátyáitok. A rácok kiszúrják a "zeneiteket, élve fűrészelik, le a karjaitokat.- Az édesapáin helyett megyek, aki öreg ember - kiált Szobi Jóska.- Megyünk a rácokra, akik ölik a magyart odalent- harsog a lelkesült sereg.- Apám fia vagyok, mellette a helyem - zeng Szilágyi Jóska mélyen dcrgö hangja.

A májusi, hajnalban a pápai főiskola udvarán felcsendül az eskü, mint sok századdal előbb Rütli mezején a svájciak hitvallása.- Megvédjük a hazat, dicsőséggel koszoruzzuk a pápai főiskolát - fogadják szent lelkesedéssel mindnyájan.- Talpra magyar! Hi'a haza! - kiált könnyes, átszellemült arccal Györffi Kndre, az ifjúság bálványozott vezére.- Itt az idő! Most vagy sc’na! - felel rá a kicsi sereg, a pápai főiskola 30 legidősebb diákja.

De olvassuk csak tovább az elfakult Írást;

"Midőn az indulás ideje elérkezett, megemlékeztek hires történettanárukról, Bocscr Istvánról. Elhatározták tehat,hogy hálájuk és tiszteletük jeléül a kora hajnali órákban Bocsor Istvánhoz búcsúzni elmennek. Zeneszóval vonultak a kedvelt tarnár ablakai elé."

Bocsor István kitarja az ablak tábláit ás nézi, könnyes szemmel nézi tanítványait, akik jó kedvve]., büszkén éneklik:

"Söprik a pátmi utcát..."

Ilyen pillanatokban születik a történelem.- Professzor ur, köszönjük a tanítást, elmegyünk vizsgázni, de visszatérünk dicsőséggel, bárha bénán is, bárha csonkán is - búcsúzik társai nevében Jankó Kálmán, akinek ékes szavát sok templomban hallgatták már gyönyörűséggel.- Önök a hazáért harcolni mennek s ha önök nem ezt tennék, amit tesznek, mint kárbaveszett munkát, széttépném irataimat s darabokra törve katedrámat, mint tanári működésem hitvány emle:<ét, irataimmal együtt elhamvasztanám. -A pontos feljegyzések szerint szóról-szóra ezeket mondotta Bocscr István harcba induló tanítványainak, 6 maga meg az országgyűlésre sietett, hogy bölcs tanácsával és az igazság szavával szolgaija hazáját.- 13 -