Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-10-01 / 10. szám

— Elszakadtam a gazdámtól telelte a Léggömb, — mert meguntam az életem odalent. ~-Nagy szamár vagy fiam! Te csak mindig fölfelé tudsz szállni, míg csak meg nem pukkadsz ! Gyere in kább velem !Azzal már húzta is lefelé. A lég gömb meg mit tehetett, hagyta magát. Na, de a varjúnak is jdl kellett szárnyaival csapkodni,mert ha nyugton hagyta volna magát, a léggömb őt is csak fölfelé vitte volna. Nemsokára elérték a varjú fészket, teli csúnya fiókákkal. Azt hitték, új játékot kaptak és rekedtre sivították torkukat a nagy kiáltozásban. De az öreg varjú nem adta oda a léggömböt a fiókáknak; még talán elpukkasztották volna. Neki pedig egészen más céljai voltak vele.

Aznap este volt a varjak kiráiyválasztő gyűlése. A régi király váratlanul kimúlott egy csúzlilövés következményei miatt, újat kellett hát választani. És a varjaknál az a szokás, hogy aki a legszebb és legjobb zsákmányt mutatja be, az lesz a király. Az öreg varjú is pályázott a királyságra. Nagybüszkén jelent meg a gyűlésen. Hanem ahogy megpillantották a többiek, elkezdtek rémesen nevetni. Na de ilyet! Léggömbbel pálya zik! Persze az öreg mindig is tré fás varjú volt! Erre azonban hallgatott. - Várjatok csak!- gondolta ma - gában. Nagy károgással megnyílt a tárgyalás. Egy fiatal varjú például e/.üstkanalat cipelt a csőrében. Értékes zsákmány, de mire használja? -kérdezgették a többiek. Enni nem tud vele! Egy másik csörgőt hozott. Az. már jobban tetszett.Oda lehet ad ni a fiókáknak játszani.Még sok mindenféle előkerült. Ceruza, szemüveg tok,autóbuszjegy és hasonló kincsek. De mi a legjobb ? A nagy károgás közben előállt a mi varjúnk és csöndet kért.-Uraim! Hiába fáradoztok, mert én hoztam a legjobb zsákmányt. A leve gőben élünk és halunk, itt mozgunk és röpülünk. Hány varjú fáradt már el a sok száUongásban, különösen, ha ember vette üldözőbe.Az én zsákmányom segít ezen. Mert íme, végre van egy varjú (az én va gyök), akinek saját léghajója van! Ki se

9