Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-10-01 / 10. szám

tárom szárnyaim és máris fölfelé haladok. Csupán lefelé kell magammal húzni egy kicsit, de ez a kis hiba igazán nem számít.

Ámulva hallgatták a többiek. Tényleg ez az első varjúléghajó! Tulajdonosa legyen a király! Éljen! Nem félünk már senkitől! Éljen ! Éljen ! A nagy károgásra felfigyelt pár suhanc, akik éppen arra-felé kószáltak. -Nézd, mennyi varjú egy csomóban! Lőjjlink közéjük!- mondta az egyik. Azzal már elő is kapták a csúzlijukat. A varjak fölrebbentek. Elől az új király, piros léggömbje madzagján lógva. Ot nem érik utol. A kavicsuk röpködtek. Senkit se találtak. De hopp; most jött még egy utolsó és egy pillanat múltán; bumm! a léggömb szétpukkadt, a varjú meg a lövéstől szédülten lefelé kalimpált, míg mögötte az egész varjúhad gúnyosan nevetett. Oda a dicsőség! Oda, oda!

Mert hát léggömbre nem szabad bíznunk dicsőséges királyságunkat.-csi-bá(folyt. 5. oldalról)

Ne félj kis diák hadnagy, hazakerülsz még, kihevered.

** *

Csendes kis szoba volt Földváry Boldizsár nappalija, ahol Béla betegeskedett.Akárhogy akarta az édesapja, nem tudta rávenni a fiát, hogy más szobában lábadozzon.-Én előlem ne titkoljanak el semmit, se jót, se rosszat - mondta ilyenkor a fiú.

Hej, pedig jobban tette volna, ha

nem érdeklődik, olyan nagyon szomorú idők jártak akkoriban. Béla diáknak nem lett volna szabad ezekkel a dolgokkal törődnie, mert rontottak egészségi állapotán. Ilyen volt a világosi fegyverletétel.

Mikor a fiú megtudta a szörnyű hírt, ágynak esett újra és hetekig élet és halál között lebegett. Pedig már olyan szépen kezdett gyógyulni a sebe, és mindig azt hajtogatta, hogy meg akar gyógyulni, mert nem : járja, hogy a katonáinak kijut az o~ roszok elleni harcból bőven, csak neki kell az ágyat őriznie.

Szeptember huszonnyolcadikén tudta meg Földváry Boldizsár, az apa, ja haditörvényszék döntését, és hiába titkolta a fiú előtt, meglátszott az ő becsületes magyar arcán a bánat és elkeseredés. Béla faggatta az apját eleget, de nem tudott meg semmit.

j -Még csak az hiányzik- gondolta i az öreg úr, -hogy ez a szegény gye|rek, aki még a világosi borzalmat 1 sem heverte ki, megtudja a tizen! három hős halálos ítéletének a híjrét. Holnapra meghalna.

| Azonban hiába volt minden ovatos- Iság. Béla mégis megtudta idejében ja hős tábornokok szégyenteljes végét, illetve az Ítéletet. A cselédség nem tudott titkolózni a kedves úrfi ! előtt. Október ötödikén este tudta meg a diák hadnagy az Ítéletet, és , öt perc múlva az izgalomtól belső i tüdővérzést kapott. Színtelen és é| lettelen ájulásba hullt.

***

(folyt, a 14. oldalon)

10