Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-10-01 / 10. szám

A LÉGGÖMB

Volt egyszer egy szép, piros léggömb. Leginkább a dombon lehetett látni egy kiscserkész társaságában. Egy szép napon is éppen a levegőben

úszkált, ahogy a gazdája madzagon j tartotta. A fiú azonban csintalan fickó' lehetett, mert állando'an ide-oda : ugrált és közben a szegény léggömböt is ide-oda ráncigálta,úgy hogy az már egészen megunta az életét. Elhatározta, hogy amint csak teheti, megszökik. Tényleg egy óvatlan pillanatban, amikor a gazdája nem na- j gyón szorosan fogta a madzagot, kirántotta magát és pár pillanat múlva i már messze fönn a levegó'bó'l vigyorgott vissza. A fiúcska az ámulattól

szóhoz se tudott jutni, aztán elkezdett bömbölni, hogy a gonosz szél elvitte a léggömbjét! Viszont a szél erre a gondolatra igazán megdühödött és jól leihaj tóttá a piros gömböt. Az meg egyre följebb szállt, örömében se látott, se hallott, míg csak egy öreg varjúval össze nem ütközött. A léggömb tovább akart röpülni, de a madár nagy károgással megfogta madzagját és nem eresztette tovább.

— Szedte-vette léggömbje! — mondta a madár-mit kóborolsz a levegó'ben ?

8