Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 9. szám

A BALLADA FELDOLGOZÁSA A színpadon, vagy a játéktéren két kör u­­ralkodik. Az egyikben Kádár Kata áll, a másikban Gyulai Márton. A színpad mögött éneklő lányok és fiúk kórusa áll. A balolda­li kör szegényesen öltözött fiúkból áll, a jobboldali díszes ruháju legényekből s leá­nyokból. A két kör színpadközéphez közel eső ré­sze legyen a magasabb termetüek helye és balra az alacsonyabbak helyezkedjenek el, teljes kört alkotva. A leány a baloldali körben egyedül áll, a fiú a jobboldali körben anyja társaságában. Játék: Mikor a függöny szétnyílik, a hátsó énekkar énekelni kezdi a balladát dúdolva. Az ének alatt a hátsó szavalókó­rus pedig a szöveget mondja egyszerű monoton hangon. Az első versszak után, amelyet az egész szín mozdulatlanul hallgat végig, Gyulai Márton anyjához fordul és ő is el­mondja az első versszakot,beszéde alatt a hátsó kórus egész halk hangon énekli a dallamot szövegesen és abban a tempóban, ahogyan azt a fiú mondia. Gyulai Márton az első szó után lassan a leány felé fordul és megy feléje, a leány is jön a fiú felé: menetirányuk a szinpad szélének közepe. Mikor az őket körülvevő körök széléhez érkeznek, a kör kissé azon a helyen megnyílik, a fiú és a leány azon átmegy, de kör szélén állók megfogják a fiú és a leány hátulmaradt kezeit. Most te­hát a leány és a fiú egészen kint áll a kör­ből, de két hátranyújtott kezüket a kör fog­­vatartja. Most megszólal a fiú anyja és el­mondja a 2. versszakot. Azt a részt, hogy: "Feneketlen tóba vetném, feneketlen tóba vetném," a hátsó kórus visszhangszenlen utána mond­ja. Most a két kör a leányt és a fiút hátrahúz­za és előttük összeáll újra. A leány és a fiú lassan, lehajtott fejjel indul a kör ívén felfelé a színpad hátsó része felé. A kör ezalatt teljesen összezárul: a kör tagjai szorosan egymás mellé állnak. Ez a fejlő­dés úgy történik, hogy a két kör tagjai a a saját körüknek központja felé lépegetnek lassú és kicsiny lépéssel. Mikor a körök a leányt és a fiút kezdik magukba visszahúzni, a hátsó énekkar a 3. versszakot kezdi énekelni szövegesen és hangosan. Az ének alatt a leány és a fiú most a kör azon részéhez érkezett -egyszer teljesen körülményé a kör ívén-ahonnan elindul­tak. Most ismét kitör a legény és a leány, éppen úgy, mint az első versszaknál, a kö­rök éppen úgy fogják őket; most a hátsó szavalókórus szólés mondja emelt hangon a 4. versszakot. E szöveg alatt az ének­kar az 5. versszakot énekli nagyon halk hangon, úgy hogy a beszélő kórus uralko­dik. Most Kata kitépi jobbját a tartásból és egy kendőt nyújt a fiúnak, aki ezt szintén jobbkézzel megfogja. így tartják ketten a kendőt, míg a leány a következő szöveget mondja: "Mikor e' színibe Vörösre változik, Akkor életem Is, tudd meg, megváltozik. " Most sötét a színpad, amely alatt a hát­só beszélő kórus a 6. versszakot mondja erős hangon, de nyugodtan tagolva a sza­vakat. A szöveg alatt a két kör egy körré olvad össze, közepébe térdel a leány, a kör tag­jai pedig teljesen zárják a kört úgy, mint előbb. Ez a zárt kör a szinpad hátsó ré­szében van, úgy hogy elől még valami hely maradjon. Elől balra a földön ül egy legény és jobb­oldalt áll Márton. Ez a kép, amikor a be­szélő kórus elmondta utolsó szavát és a fény új ra meggyúl. Mikor a fény meggyúl, Márton így szól a baloldali legényhez; "Hallod-e te disznópásztor, Mi hír vagyon a falumba?" Beszéd alatt az éneklőkórus újra halk hangon énekli a dallamot a fiú beszédének ritmusa szerint, majd a disznópásztor hangját is követi; 10

Next

/
Thumbnails
Contents