Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
A BALLADA FELDOLGOZÁSA A színpadon, vagy a játéktéren két kör uralkodik. Az egyikben Kádár Kata áll, a másikban Gyulai Márton. A színpad mögött éneklő lányok és fiúk kórusa áll. A baloldali kör szegényesen öltözött fiúkból áll, a jobboldali díszes ruháju legényekből s leányokból. A két kör színpadközéphez közel eső része legyen a magasabb termetüek helye és balra az alacsonyabbak helyezkedjenek el, teljes kört alkotva. A leány a baloldali körben egyedül áll, a fiú a jobboldali körben anyja társaságában. Játék: Mikor a függöny szétnyílik, a hátsó énekkar énekelni kezdi a balladát dúdolva. Az ének alatt a hátsó szavalókórus pedig a szöveget mondja egyszerű monoton hangon. Az első versszak után, amelyet az egész szín mozdulatlanul hallgat végig, Gyulai Márton anyjához fordul és ő is elmondja az első versszakot,beszéde alatt a hátsó kórus egész halk hangon énekli a dallamot szövegesen és abban a tempóban, ahogyan azt a fiú mondia. Gyulai Márton az első szó után lassan a leány felé fordul és megy feléje, a leány is jön a fiú felé: menetirányuk a szinpad szélének közepe. Mikor az őket körülvevő körök széléhez érkeznek, a kör kissé azon a helyen megnyílik, a fiú és a leány azon átmegy, de kör szélén állók megfogják a fiú és a leány hátulmaradt kezeit. Most tehát a leány és a fiú egészen kint áll a körből, de két hátranyújtott kezüket a kör fogvatartja. Most megszólal a fiú anyja és elmondja a 2. versszakot. Azt a részt, hogy: "Feneketlen tóba vetném, feneketlen tóba vetném," a hátsó kórus visszhangszenlen utána mondja. Most a két kör a leányt és a fiút hátrahúzza és előttük összeáll újra. A leány és a fiú lassan, lehajtott fejjel indul a kör ívén felfelé a színpad hátsó része felé. A kör ezalatt teljesen összezárul: a kör tagjai szorosan egymás mellé állnak. Ez a fejlődés úgy történik, hogy a két kör tagjai a a saját körüknek központja felé lépegetnek lassú és kicsiny lépéssel. Mikor a körök a leányt és a fiút kezdik magukba visszahúzni, a hátsó énekkar a 3. versszakot kezdi énekelni szövegesen és hangosan. Az ének alatt a leány és a fiú most a kör azon részéhez érkezett -egyszer teljesen körülményé a kör ívén-ahonnan elindultak. Most ismét kitör a legény és a leány, éppen úgy, mint az első versszaknál, a körök éppen úgy fogják őket; most a hátsó szavalókórus szólés mondja emelt hangon a 4. versszakot. E szöveg alatt az énekkar az 5. versszakot énekli nagyon halk hangon, úgy hogy a beszélő kórus uralkodik. Most Kata kitépi jobbját a tartásból és egy kendőt nyújt a fiúnak, aki ezt szintén jobbkézzel megfogja. így tartják ketten a kendőt, míg a leány a következő szöveget mondja: "Mikor e' színibe Vörösre változik, Akkor életem Is, tudd meg, megváltozik. " Most sötét a színpad, amely alatt a hátsó beszélő kórus a 6. versszakot mondja erős hangon, de nyugodtan tagolva a szavakat. A szöveg alatt a két kör egy körré olvad össze, közepébe térdel a leány, a kör tagjai pedig teljesen zárják a kört úgy, mint előbb. Ez a zárt kör a szinpad hátsó részében van, úgy hogy elől még valami hely maradjon. Elől balra a földön ül egy legény és jobboldalt áll Márton. Ez a kép, amikor a beszélő kórus elmondta utolsó szavát és a fény új ra meggyúl. Mikor a fény meggyúl, Márton így szól a baloldali legényhez; "Hallod-e te disznópásztor, Mi hír vagyon a falumba?" Beszéd alatt az éneklőkórus újra halk hangon énekli a dallamot a fiú beszédének ritmusa szerint, majd a disznópásztor hangját is követi; 10
