Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
"Én egyebet nem hallottam, Kádár Katát elvesztették. .. " A szöveg folytatását a hátsó beszélő kórus mondja: "... Feneketlen tóba vetették, Feneketlen tóba veték..." Márton,anélkül,hogy megmozdulna,mondja: "Mutasd meg nekem azt a tót, Neked adom a lovamat. .. " A hátsó beszélő kórus folytatja: "Selyem nyerget, hevederei, Selyem nyerget, hevederet," A baloldali ülő legény csak baljával mutat a hátsó kör felé,amelyik most a leány énekkaréneke alatt lassan mindkét térdre ereszkedik, majd sarokra ül és utána jobbra oldalra ledül a földre, mindegyik a másik lábain át. Ez úgy történik, hogy a térdelő lábtartását mindenki megtartja, de elfordul jobbra az egész test és a felsőtest előrelendül, karok előre nyújtva. Most látszik Kata a kör közepén, amint a kor süllyedésével egyidőben felfelé emelkedik állásba. A leányénekaar a 9. versszak első két sorát énekelte ezalatt,és mikor Márton megszólal, halkan dúdolják ők is vele a további két sort: "Élsz-e rózsám, vagy meghóttál, Vaj' felőlem gondolkoztál?" A leány egyedül énekli halk hangon"Se nem élek, se nem halok, Csak felőled gondókozok!" A leányénekkar folytatja halkan; "Se nem élek, se nem halok, Csak felőled gondókozok!" Most a xiú egy gyors szaladással átugrik a fekvő alakokon és a leányhoz szalad.Most jyőrs sötét, amely alatt a leányénekkar áros hangon énekli a 11. versszak első két sorát és felel neki a fiúkar éneke a másik két sorral. A leányénekkar folytatja az éneket, a 1?. versszak első két sorát és utána a fid énekkar a másik kettőt. Ezalatt a színpadon a legnagyobb csendben egy lépcsősolt tesznek szemközt a né zőkkel a tér hátsó részébe. Ammt ibtét lett a színpadon, az. előbb fekvő alakok a legnagyobb csendben a lépcső jobb és baloldalára állnak, és ahogy a lépcsőfokok vannak,jobbról és balról rátérdelnek azokra egymásnak szemközt és a nézőknek oldalt. Kezüket magasra emelve, tenyérrel egymásnak támasztják. A két kéz olyan mintha imára lenne összetéve.Igy helyezkednek el a párok, míg a lépcső tart. A legfelső pár közé szemközt állva a nézőkkel egy nagyon szép leány álljon leeresztett fejjel, és elől imára kulcsolt kezekkel. A térdelőktől, ill. a lépcsőtől baloldalt kisleányfélkörtartja akissé hanyatdült Katát, jobboldalt kis fiúfélkör tartja Mártont. A szín közepén a nézőknek háttal két térden térdel Gyulainé. Mikor a szín kivilágosodik, az énekkarok folytatják a 13. és 14. versszak éneklését. A 14. versszaknál a lányt tartó csoport baloldali leánya és a fiút tartó félkör jobboldali fia most egyszerre mozogni kezdenek. A tánc leírása: A leány lassan önmaga körül forog, lábait egymásután teszi a földre, kezeit csípőjén tartja. A fiú apró kis léptekkel közeleg a leány felé, így érnek egymáshoz és éppen Gyulainé előtt nyújtják egymásnak kezeiket,erre az asszony felveti fejét, felugrik és a két fiatalt két kézzel megragadva, kezüket egymástól eltaszítja. A leány is és a fiú is oldalt leesik és úgy marad mozdulatlanul. Gyulainé dacosan felvágja a fejét... Ezalatt a hátsó közös énekkar a 15. versszakot énekli. Mikor Gyulainé felugrott a térdelésből, a beszélő kórus mondja a 16. versszak első két sorát, visszhang leheli a következő két sort. Mikor az asszony a fejét felvágta, a leánykar éneke és alatta a fiúkar kísérete szól: "Gyulainé kisebb fia, Hóla után megszólala..." Csak a férfikar mondja: "Hóta után megszólala. .." Most Márton,mozdulatlanul dűlve marad újra a tartók kezeiben és szóhminden szavát lassan és tagoltan mondja, szájat alig mozgatva csak lehelve a szavat «d. "Gyulainé édesanyám, (folyt. 15. old ) 11
