Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
mélte, hogy ez alkalommal egyeszségesen megtérnek egymás mellett. - Hát várjatok egy keveset — szólt két lányának, - hadd vegyemeló aranyvesszőmet!- De alig hogy magukra hagyta okét, Oltnak eszébe villant a kérdés: - Igaz, kinek is a nevével utazunk?— Kiével? Hát az enyémmel! Én vagyok az idősebb, - mondta Maros.— Azigaz.de a serényebb én vagyok. Mindenütt előljámék, utat törnék, te nagy kényelmesen csak utánam folydogálnál. Nem utazom a te neveddel!—Én sem a tiéddel! — Rövid útnak vágok neki. Nem bánom, ha ezer szikla állja is utamat, egy szempillantásra áttörök rajtuk, dicsekedett Olt. — Csak eredj, én a kerülő utakon is elérek, ügy miként édesanyám tanácsolta, — vágott vissza Maros. Az utolsó szóra tért vissza Tarkő. Nem hallotta a perlekedést s aggodalom nélkül lépett lányaihoz. Megölelte s megcsókolta mindkettőt, aztán meglegyintette őket aranyos vesszejével: —Légy csörgedező patak s növekedj folyóvá!- Abban a pillanatban Maros és Olt csörgedező patakká váltak s elindultak-ketten két irányba... Nem messze Tarkő sziklájától hatalmas hegylánc határolja Csík földjét a tőle nyugatra eső Udvarhelyszéktől: a Hargita. A mesebeli tündérasszony tán nem is tudta, hogy annak legmagasabb bércéről, a Madarasi csúcsról ellátni egészen férjeura birodalmáig. Kelet felé, a Kárpátokon túl ellaposodó horizonton szép időben ugyanis megcsillan a Fekete Tenger vize. Innen tekintünk le mi is a székelyföldre, mely itt minden irányban mint hatalmas terep-asztal vesz körül bennünket. Kilátópontunk és a Keleti-Kárpátok hegylánca közt a Maros és Olt folyók és annak mellékvizei több, egymástól elkülönített medencét alkotnak, melyek egykor a történelmi Magyarország Csík vármegyéjét képezték. Ezek a folyóvölgyek,medencék valaha önálló székek voltak: északon a Maros völgyét Gyergyó, az Olt medencéjét Csik (Fel Csik és Al-Csik) a megye délkeleti "szeglet-földjét" pedig Kászon széknek ismeri a történelem. Változatos, rejtelmes, sok meglepetést tartogató hegy ség a Hargita. Mély szakadékok mellett, sziklaormok alatt, szelíd lejtőjű tetőkön, százados fenyvesekben és nagy füves térségeken Igyekszünk le az Olt völgyébe. Időnként egy-egy csordát őrző meddüpásztor havasi kalibája elött haladunk el. Már messziről hallik a juhok csilingelése-bégetése és furulyaszó hangfoszlányait fujdogálja felénk a szél. Kiérve az erdőből a fűrésztelepen túl elérjük a sebesvízü Olt partját. A székely jól gazdálkodik a vízzel. A falu előtt több vízimalmot látunk, melyeket 7
