Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 9. szám

nemcsak gabona őrlésre,de faanyagok feldolgozására is munkába állítanak. A part mentén ruhát mosd asszonyok kis fapadkákon díszes sulykokkal pákolják a ruhaneműt.

Beérünk az egyik Olt-menti községbe, Mádé falvára. A falu házai a templom körül gubbasztanak.Márnem sok galambdúcos kaput találunk, mert újakat nem igen építenek, de a régiek annál szebbek. Akinek van, az büszke rá. Az ilyen kapura rá van vésve a házigazdának és feleségének neve,valamint az évszám,amikor készült.

Belépünk a kapu alatt. Elől virágoskert, az udvaron néhány fa, hátul csűr és faragd műhely. Balkézre előttünk áll az oszlopos tomácu, pitvaros székelyház. Alapja kőből van; erre építik fából a falat, amit betapasztanak és kimeszelnek. A régi házakon szalmafedél védi a bentlakókat. Ezeken nincs kémény, mert a tűzhelyről szikraforgdn keresztül szabadon száll a füst a padlásra. Maga a lakóház két "házból", szobából áll, melyekbe a konyhának is szolgáló pitvarból kell benyitni; az utca felé néző a "nagy ház, " a hátsó meg a "kicsi ház". Az előzőt díszesebb bútordarabokkal rendezik be. A falon faragott keretű fogas, melyeken ékes, többnyire kékszínü kancsók lógnak, míg az ágyon a változatos piros-kék székely var rá su párnák szinte a menyezet-gerendáig érnek.

Mádéfalva a székely nép szabadságszeretetének jelképe. Mint napjainkban, a bécsi önkény idején is sokféle könyörtelen rendszabállyal sanyargatták őket.Amikor 1764-ben a székelyek Mádéfalván összegyűltek, hogy közös sorsukat megvitassák, egy januári éjszakán a zsoldosok megrohanták az alvó községet és 400 székelyt lemészároltak. Az volt a "Siculicidiunf, a székelymészárlás. A latin SICVLICIDIVM szó római számokat is Jelentő betűinek összege éppen az 1764. évet adja.

Hullámzó rozs és árpatáblák közt megyünk kelet felé. Fák alig vannak ezen a vidéken, mert a csíki embernek szinte minden talpalatnyi termőföldre szüksége van. Van fa a havason elég! -mondja. Egy dombot megkerülve már közelebbről látjuk a Kárpátokat, előtérben a ferencesek csíksomlyói kegytemplomával. Az itt rendezett pünkösdi búcsú évszázadok óta a katolikus székelység nagy egyházi ünnepe. Népviseletben, templomi lobogók, felvirágzott zászlók alatt, egyházi énekeket énekelve, imádkozva jönnek hegyi utakon, ösvényeken messzi vidékekről a falvak lakosságai. A templomban,a főoltár fölött van felállítva a pár-százéves kegyszobor,a Székelyek Csodatevő Szüzmáriája,melynek gyógyító, csodatevő erejében ma is hisznek. A szobor homlokán egy vágás látható. Egy ízben ugyanis, rabló tatárok akarták elvinni a szobrot, de útközben annyira megnehezedett, hogy nem bírták tovább szállítani. Ezt csodának vélték és félelmükben otthagyták; de egy tatár fejszével össze akarta vágni a szobrot. Azonban csak egyetlen csapást tudott rá mérni s aztán összeesett és meghalt. Ez a vágás látható ma is.

Tatárok, törökök, besenyők öt évszázadon keresztül bebetörtek a Székelyföldre. Védekezésre a nép "lármafákat" állított a hegyeken, melyekről az ellenség közeledtekor tűz-és füstjeleket kaptak és ezeket hegyről-hegyre tovább adták. így szükség esetén percek alatt mozgósíthatták a székek lakosságát. HAZ ALAPRAJZA

8