Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 9. szám

Úgy beszélik, hogy a csikszentdomokosi völgy fölött égberaeredo roppant sziklahegy, az esti óránban lilában tündöklő Tarkő, hajdan tündérek szállása volt. Többezer esztendővel azelőtt—mondja a néprege—aranypalotájában Tarkő lakott itt, a szépséges tündérasszony. Volt mindene, mit szeme-szája kívánt, s volt két szép növendék-leánya, Maros és Olt. Tarkő mégis szomorü volt mindig, naphosszat üldögélt a palota ablakában, szeméből folyt a könny, szívéből sűrű sóhajtás szállott a magas egekbe. Nagy bánat ülte meg a tündérasszony lelkét, '! lv még gügyögő gyermekek voltak a leányai, mikor a tündérek királya számkivetette az ő férjeurát, aki hatalmas nagy úr volt a tündérek közt.

Az legyen a büntetésed, — mondotta a király, — hogy soha többet ne lásd a feleséged. A tenger legyen a te birodalmad,feleségedé maradjon a szárazföld. Eredj s vissza ne kerülj ide többet. - Tarkő ura a Fekete-Tenger mellett húzódott meg, onnan sóhajtozott vissza szép felesége és gyermekei után. Hiába kért, hiába várt; kegyelmet nem kapott soha.

Egy szép napon a két tündérleány faggatni kezdte anyját szomorúsága felől. — Hol van édesapánk?- kérdezték a lányok.— Amarra messze,meszsze keleten, hol a nap kél, a Fekete Tenger az ő birodalma. Soha, de sohasem jöhet vissza onnét, nekem sem szabad oda mennem!-Hát mi nekünk? -Ha folyóvízzé változtatnálak, összetett erővel áttörhetnétek sziklákon, hegyeken, vadrengetegeken és szép lankás tájakon át apátokhoz juthatnátok. .. \karjátok, hogy folyóvízzé változtassalak?- Akarjuk, akarjuk!-kiáltották örömmel a lányok.

A tündérasszony ismerte ugyan leányainak perlekedő jellemét, de re-6