Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 9. szám

Jobbról magyarszkik mászovics fel­felé! Vár ostromov! Országov elve­­szovics." "Sarapovics!"— mennydörög kintről egy szlávul folyékonyan beszélő ma­gyar harcos hangja... Egyedül Szva­­topluk tűnik nyugodtnak. Sonkás zsemlyét máj szolgát. Hallá azonban, hogy minden elveszett, ozsonnája maradékát félredobva felsohajt o­­szláv nyelven: "Nyavalya zsemlye!" És országa elveszvén, a zsemlyében halálut evék... Ezzel teljessé vált a honfoglalás műve egy ádáz számhá­borúban. Biztosítani is kellett a meghódított földet. Portyázo egységek indultak hát, hogy hírt hozzanak messzi tar­tományokról. Meg kellett tudniok, merre lakik barát és merre ellen­ség. Milyen a környező földek nö­vény-és állatvilága, merre vezetnek a legjobb útvonalak, és így tovább. Egy napsütéses ebédután tehát felke­rekedtek az összes zöldnyakkendős törzsek huszonnégyorás portyára. Minden nehéz fegyvert magukkal vit­tek: hátizsákot, hálózsákot meg a tiltott törhajigálásba belecsorbult tő­röket. Gyula főtáltos időjoslást vég­zett: -"Nem lesz eső, "— mondotta,— "mert a nap ragyogva fog lemenni. A hold és a csillagok az éjjel szépen tündökölnek majd.A pacsirta ma reg­gel vidáman énekelt. Napnyugta után a lápot egy-két méter magasságban ködréteg fogja befedni, amelyből a fák és bokrok koronái mint szigetek fognak kiemelkedni.Igy írja elő a ké­szülő, új Cserkészkönyv. Meg aztán az éjjeli portyára mindenhogyan el kell indulnotok!" Fejezte be Gyu­la táltos. Mindez jő idő jele. Elindul­tak hát a harcosok Mikibá' kusán ve­zérlete alatt. Ármány, a gonosz lélek azonban úgy akarta, hogy estére gomolyfel­­hők gyűljenek az égre és a szél erő­södjék. A holdnak udvara legyen. A békák hangosan kuruttyoljanak.A kis­­táborban elszórt ételmaradékon sok hangya nyüzsögjön. Mindez vészes i~ dő jele. Amint az új készülő Cser­készkönyv előírja... És úgy lón. Hajnali ötkor Gyula fő­táltost sűrű dobpergés verte fel ál­mából köralaku sátrában. Amint ma­gához tért, észlelte, hogy a dobper­gést sűrű, verébfej nagyságú eső­cseppek okozzák a sátor tetején.Fel­­kerekedék tehát Gyula táltos és se­bes léptekkel elnyargal a Nagy Ma - gyár Alföld túlsó széle felé a portyá­­zo had után a sötét hajnalon. Néhány 5

Next

/
Thumbnails
Contents