Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5-6. szám

Megölés a KÖLNI DÓM

alatt

Nagyot dobbant a szivünk, amikor a meghívót olvastuk. Végre regöstábor! Hiszen a regölés fogalmát csak amerikai beszámolókból ismertük, pedig mióta szerettünk volna már közelebbről megismerkedni vele!

Németországból, Svájcból, Franciaországból és a Beneluxból érkeztünk - ki Nagyszer - dán, ki Nagycsütörtökön - a Köln-i "Magyar Ház"-ba. A tágas, korszerű otthon egyik termében komoly népművészeti kiállítást rendeztek be fogadá - sunkra a vendéglátó 50-esek. Bizonyára hetekig tartott, mig sok szorgalommal ilyen értékes anyagot össze tudtak hozni. "Kölyök, hát te is itt vagy!?" "Nézd, a Boszorkány!" - "A Puli!" - Mind sok táborban edzett cserkész, cserkészlány. A viszontlátás öröme egyben meghozta az - öt napig nem apadó - mesés hangulatot. Major néni, a gondnokné finom levese ezt még csak fokozta.

Csütörtök reggel vagy harminc jegyzetelésrekész cserkész kezdett mind ijedtebb arcot vágni, amikor Karcsi bá' és Feri bá' bevezetőjükben nemcsak azt mondták el, hogy mi is a regölés^ hanem, hogy mennyi munka vár ránk ilyen rövid idő alatt! - Paula néni érdekes, játékos, a jelesnapokról szóló előadásától azonban minden ijedtség elillant. Nekiiramodtunk. Senki sem bánta, hogy a gergelyjárás és furulya lecke között még egy nagyot sóhajtani sem volt idő, hogy alig tettük le a himzötüt.máris a fonójelenet tánclépéseivel mentünk ... töltöttpaprikával csititani korgó gyomrainkat. Tettvágytól bizsergő vérünk nem tűrt csendes pillanatot. Minduntalan rágyújtott valaki egy ujjan tanult nótára. - Este a "száraz" Erdély-tábortűz, a balla- 7 -