Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-06-01 / 6. szám

elé küldik és hogy az esetleges meglepetést elkerüljék, az ostromlók táborát sáncfallal veszik körül.

Budavára valósággal kulcsa török birodalomnak és védői hivatásuk fontosságának tudatában a végsőkig elszántan harcolnak. Abdi helyettese, Izmáéi basa maga vezényli a tüzérséget és pompás találataival egyre-másra hall - gattatja el a császári ágyukat. Mihamar öt teljes üteget lövet tönkre. A Gellérthegyre néző Palota-bástya alá beásott ágyukkal azonban sehogy sem boldogulnak és ezért julius 22-én hajnalban meglepetésszerűen kitör a várból 100 janicsár. Lekaszabolnak másfélszáz gyanútlanul alvó szász gyalogost meg bajor tüzért, beszögezik az ágyukat és mozsarakat, azután a reájuk csapó tartalék elöl csekély veszteséggel visszavonulnak. Miksa bajor választófejedelem maga is ott küzd az ostromárokban és a hirtelenében kijavított lövegekkel tüzet nyittat a visszavonulókra. Alig röppen ki a mozsár torkából a bomba,irtózatos dördülés rázza meg az eget-földet egyaránt. A robbanó töltet a Zsigmond király palotájából átalakított lőportárba csapott. Nyolcezer mázsa lőpor röppent a levegőbe. Oly óriási volt a robbanás ereje, hogy malomkő nagyságú faldarabokat vetett át a pesti partra. A Várban ezerötszáz lelket pusztított el a robbanás. Két óra hosszat átláthatatlan füstfelleg takarta el Budavárát az ostromlók elől; két óra múltán látták csak, hogy a Varpalota falán vagy hatvan lépés széles rés tátong és egy bástya teljesen beomlott.

Másnap Károly herceg a vár feladását kérte, a törökök, minden javukkal egyetemben történő szabad elvonulásának feltételével. Abdi kereken visszau - tasitotta az ajánlatot és fagerendákkal próbálta eltömetni a tátongó rést.Tüzes Gábor barát tüzszerei azonban felgyújtották a gerendázatot és az ágyuk öklözése alatt leomlik a Palota-bástya melletti fal is. Az érkező hir, hogy Szuleiman erőltetett menetben siet Buda alá, a vezér-k tanácsát az általános roham megindítására készteti. Julius 27-én 12000 ember tódul egyszerre a Vár ellen. Gróf Eszterházy Janos kétezer magyar hajdúval a Duna felöl támadja a löportári meghághatatlan rést, hogy odavonja a törökök figyelmét, mialatt Serényi négyezer vitézzel a Palota oldalát vivja. A császáriak két csoportja az északi részen az esztergomi és középső bástyát rohanja meg, mig a brandenburgiak a Bécsikapu bástyáját ostromolják. Gránátoskatonák meg hajdúk vezetik a támadást itt is. A védők szakadatlanul robbantják fel a keresztények alatti aknáikat és ismét folyékony tűzzel igyekeznek a támadókat futásra kényszeriteni. A császáriak elfoglaljak ugyan a várfalakat, de annyi a veszteségük, hogy visszavonulásra gondolnak, mikor a brandenburgiakhoz beosztott győri hajdúk zászlótartója felhág a falra és kitűzi a zászlót. Hihetetlen lelkesedés szállja meg az ostromlókat a fennlobogó zászló láttán és halálmegvetö törtetéssel újabb rohamra lendülnek. Hatalmukba keritik a dunaszéli, a középső és a fontos esztergomi sarokbástyát. Serényi gróf magyarjai és a bajorok csapata is győzelmet arat. Megvetik lábukat a Palotabástyán. Eszterházy cseltámadása sikertelen marad és hajdúi mind ottpusztultak a török öldöklő puska- meg ágyutüzéten.

Közben a török fősereg már Buda körül portyázik. Battyány Adám gróf huszárjai tusába keverednek a nagyvezér elöcsapatával. Három nap múlva újabb ütközet fejlődik ki Budafok mellett. A táborba vonuló Petneházy,

Koháry István és Balassa Gábor ezer magyar huszárja veri el a port ismét Szuleiman elöhadán.

Károly herceg vezérkarát aggasztotta a török fősereg folytonos kísérletezése és arra az elhatározásra jutottak, hogy mindenáron véget kell vetni a hosszúra nyúló ostromnak. Az erősség már valóban megérett a bévé -- 14 -