Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6. szám
telre. Erődítményeinek nagy része hovatovább már csak düledezö romhalmaz volt s nem volt oka halogatni az utolsó megrolianást. Szeptember 2-ara tűzték ki a döntés kierőszakolását. A haditerv egyszerű volt. Cseltamadást intéznek a Bécsikapu ellen s mig a várvódök zöme odafordul, addig Károly herceg hada az esztergomi bástyán keresztül a Várba tör, Miksa bajor választófejedelem pedig a Várpalota meghóditatlan részét foglalja el... Szeptember 2-án délután l/2-5 órakor elhallgatott az ütegek mély morgása és félórával később hat ágyulövés csattant élesen... a rohamjel! Az élcsapat a császáriak középső oszlopa volt. Az eörményessy Fiáth János vezette hajdúk meg gránátosok az esztergomi bástyán felhágva igyekeztek átjutni a második és harmadik várfal összeszögellésén. A vár legsebezhetőbb pontján támadtak éppen és a maradék török védőcsapat magával Abdi basával az élén vette fel velük a küzdelmet. Rettentő dühü ellentámadásuk pillanatra megakasztotta az elörehaladast, de ekkor győzelemre éhesen tört fel Pálffy Ferenc gróf hada, a lóról leszállitottt vértessel, dragonyossal összekevert magyar huszárság, a baloldali rohamcsapat. Szinte velük egyszerre a jobboldali oszlop is fsljutott a bástyára és oldalba fogta a törököt. Közben a branderibur - giak áltámadása valósággá változott. Sikerült behatolniok a Bécsikapun és már a Vár utcáin öldökölték az ellenszegülőket. A maroknyivá olvadt janicsárság megkísérelte az előkészített torlaszok mögé vonulást, azonban velük együtt az ostromlók is befurakodtak és a házak között ember-ember ellen feszült harcba. Itt az utcasorokon aztán lassan szerteforgácsolódtak a védekezők utolsó csoportjai is. Lotharinigiai Károly felismerte, hogy diadalt arattak. El akarta kerülni a felesleges vérengzést, tehát nyomban elrendelte a harc beszüntetését és parancsot adott Croy hercegnek, hogy szállja meg a Vár fontos pontjait. Alig indult el a megszállásra rendelt különítmény, midőn fényes, de agyonrongyolt öltözetű, sebszantotta kicsiny csapat élén Abdi basa vetett gátat eléjük. Szál csupasz karddal a kezében vivta meg végső, zrinyimiklósi párbaját, halt becsülethalált a lehanyatló lófarkas lobogó végvárában. Ezalatt a Varpalotában még mindig dúlt a küzdelem. Izmáéi basa körömszakadtáig védekezett. A feltárt Fehérvari-kapun betódult a szövetségesek hadát kisérő csőcselék és fosztogatni kezdett. A Varpalota védőcsapata, miután ismételten visszaverte a bajorok rohamát, a fosztogatókra csapott és alaposan megtizedelve a hordát, újra torlaszai mögé vonult. Croy a bajorokkal gyűrűbe fogja ezt az egyetlen török kézen levő helyet és a herceg rábeszélésére Izmáéi basa kitűzeti a fehér zászlót. A vértől megittasodott bajorok azonban a fegyvert lerakó janicsármaradékra vetik magukat és megint fellángol a harc.Miksa majdnem erőszakkal parancsolja vissza önmagukból kivetkezett katonáit és kegyelmet ad az életben maradt török hősöknek. Már ur volt a kereszt, I5O esztendő múltán ismét ur volt Budán, mikor a környező hegyeken ezúttal is és egyben utoljára megjelent a török felmentő sereg. Észrevették, hogy elkésve érkeztek, hogy a lenyugvó nap keresztény Budára veti már piros világát. S ekkor anélkül, hogy egyetlen lövést váltottak volna az ellenféllel, hátat fordítottak a füstölgő, tüzvészmarta várromoknak. A nappal leáldozott a török dicsőség is. - iö -- 15 -
