Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
imádkoztuk a Miatyánkot... Azt hiszem, mindnyájan nagyon közel éreztük az Istent, mindnyájunk jóságos Atyját. Féltiz volt, mikor megérkeztünk a menedékházhoz. Mindannyian fáradtak és éhesek voltunk. Jóizüen megvacsoráztunk és utána rögtön lefeküdtünk,hiszen másnap még nagy ut állott előttünk. Másnap a hajnal ébresztett. Különös látvány itt a napkelte. A fehér hómezöket először halvány pirosra festik át az első sugarak, majd mindig erősebb piros lesz minden, hogy a nap teljes fölkeltével egyszerre újra halott-fehérré változzon... Kiadós reggeli után vágtunk neki a "Jánoshegynek", ahogy elkereszteltük a "Johannisberg"-et. Másfél órás kapaszkodás után felértünk egy nyeregbe. Térkép és barométer állás szerint 3228 méter magasan voltunk. Előttünk a "Sonn-Blick" leirhatatlanul zord és fenséges vonulata húzódott. Sehol sem láttuk az élet legkisebb jelét. így nézhetett ki a Föld talán az első jégkorszak elmúlta után. Gleccser és moréna, jég, letöredezett óriási sziklák. Lent zöld gleccsertó, fent a valószinütlen kék égen pasztelsárga és barna felhőgomolyok... Hiszem, hogy az Isten a maga mindenhatóságában mindenütt jelen van, de ott éreztem talán eddig legjobban azt, hogy nagyon közel voltam Hozzá. S valamennyien igy éreztük... Sajnos szép tervünket, a "Jánoshegy" megmászását csoportunk hiányos hegyi '-túrára való felszerelése és a résztvevők sokasága miatt fel kellett adnunk s egy könnyebben megmászható, de kb. hasonlóan magas csúcsot, a "Grosskiefl"-t szemeltük ki megmászásra. A lányok és a fáradtabbak visszaindul - tak a menedékházba, s tizenegyen - tiz fiú és egy leány - nekivágtunk a meredeknek. Körülbelül két órás menet és kapaszkodás után értünk fel a csúcsra. , 33á6 méteren voltunk. S a látvány, ha lehet egyáltalán fokozni, még nagyszerűbb volt. Hátunk mögött magasodott a "Gross-Glockner" mindent uraló, csodálatosan metszett csúcsa, jobbról a "Wiesbachhom" /3650 m./, balról a "Grosswennedig" több mint 3600 méteres masszivuma. Több, mint ezer méter - rel alattunk, lent a mélyben a kapruni vizduzzasztó tava, különben minden - ütt hó, jég és szikla. Néha egy-egy sas látogatott meg bennünket, ahogy félmeztelenre vetkőzve pihentünk, napoztunk a csúcson. Mindnyájan megindultan és mélyen magunkbaszálltunk. Nem hiszem, hogy lett volna valaki közöttünk, aki egy pillanatra is ne gondolt volna emberi életének véges voltára, s egyben megmagyarázhatatlan nagyságára, mert testben elenyésző, semmi ez óriásokhoz képest, de lelke és hite meg tudná mozdítani e komor hasonlíthatatlanul nagy gigászokat is... Jó hangulatban jöttünk le a hegyről a menedékházba, hol a csoport másik része szintén lesülve és vidáman várt már bennünket. Ebéd után eresz « kedtünk le előző estünk gleccserén, szerencsésen átkelve a láthatatlan gleccser-patak felett, ezer kis apró, száguldó erecske között, melyek hol elbújva, hol előszökkenve kisérték és keresztezték utunkat. Lent a "Franz Josef-Höhen" várt már az autó ránk s vad iramban száguldottunk le az emberek közé. Hazajöttünk, de hoztunk egy életre szóló emléket magunkkal. Emlékét egy csodálatosan szép vasárnapnak fönt a szépség templomában. Mindenki átélte az Isten közelségét és Istenen keresztül közelebb került önmagához is.- 6 -
