Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-05-01 / 5. szám

Január 1. Ujesztendő reggelén fáradtabban ébred a tábor. A Lesche­­nault tó hűvös vize jóvoltából azonban fürdés után már vidám kacagás veri fel a tábor reggeli csendjét. A téren izgatott gyerekarcok várják a Népdalverseny kezdetét. Hat őrs méri össze hangját a tábor első "erőpróbáján". Végül is a Melbour­ne-! leányok Vadrózsa őrse nyeri el a népdal-kupát. Labdarúgás a fiú altáborban, kézilabda a leányoknál; ez a délután sportprogramja. Utána gyors átöltözés. Perthből érkezett vendégünk,Fa­zekas főtisztelendö ur ujévnapi Szentmisét szolgáltat a katolikusoknak. Alkonyodik. Meggyujtjuk a hatalmas máglyát, első cóltábortüzünk - hoz. A 63-as leányok "Magyar népi szokások" cimmel szép és érdekes mű­sorral fejezik be ujesztendő első napját. Január 2. Újra versenyre készülünk. Feszülnek ijak, süvit a nyíl­vessző, a "szurkolók" szinte remegnek az izgalomtól. Mire a nap magasan jár az égen, a 66., illetve 30. csapat két versenyzője, Bőd Agnes és Cserhalmi Ottó döntik el a küzdelmet. Ok nyerik el az első helyezést Íjászatban. Délután szinte özönlenek a látogatók a fővárosból. A kellemes lég­kört azonban az ég morajlása szakítja meg. Sötét, bajjósló zivatarfel - hők tornyosulnak felettünk s hamarosan megerednek az ég csatornái. Ki­ki ásót kap s gyors munkába kezd a leánysátrak körül, ahol az árkolás még nincs rendben. Mire kitisztul az ég, az "öregek" is megemlegetik a ki­adós záport: 15 éve nem volt ilyen zivatar Nyugatausztráliábant Nyirkos a fü a tábortűz körül, de az alig zavar, mert feszült figye­lemmel hallgatjuk Rudi bá-t, aki a tűz lángjainál magyarországi cserkész­­élményeiről mesél. Január 3. Enyhe szellő játszik a sátrak lebernyegével. Különben csak a tábori Írógép kopogása hallatszik. Délutánra visszaérkeznek az első verebek a félnapos portyáról. Vacsoránál már a szokottnál is hangosabb a tábor. Mindenki a kirándulás izgalmairól mesél. Hol egy száraz ágat véltek hatalmas csörgőkígyónak, hol pedig egy kenguru csorda kellős kö­zepében találta magát egy meglepett leányörs. Úgy látszik pedig, hogy a kenguruk féltek jobban, mert ezek bizony hamar kereket oldottak. De a megszeppent leányok maguk is beismerték, hogy ők bizony csak ezután tér­tek magukhoz. A "viszontagságos" portya napját,hangulatához hiven, a 66-osok bujdosó tábortüze fejezi be. Január 4. Hunyadi János védőseregével már a belső vár bástyáin, u­­tolsó óráit számlálva, várja a török döntő rohamát. Csatazaj, számkiál­tások hasítanak az ausztrál erdő csendjébe; de d.u. 2 órára a török szé­gyenszemre megfutamodik, a magyar sereg pedig a sikeres védelem mámoros örömével ünnepli diadalát. Estére magyar, török egyaránt körülüli a ka­tonatábortüzet és ezzel a tábor tán legélvezetesebb napja méltó befeje - zést nyer. Január 5. / Őrsi akadályversenyI - A cserkésztudás, talpraesettség és összmunka egósznapos erőpróbája. Este fél-kilencre érkezik vissza az u­- 7 -

Next

/
Thumbnails
Contents