Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám

tázták meg hóból /hogy miért éppen Julius Cézárt, azt mar én sem tudom/.

Nagy örömünkre elkezdett hullani a hó; először csak itt-ott kavarogtak a fehér pelyhek, de aztán egyre erősebben hullottak s egyre nagyobbak lettek. Ilyet bizony kevesen láttak - a lányok majd megőrültek a gyönyörűségtől.

Vacsora után a lányok tizennégy szál gyertyát gyújtottak és az ablak alatt énekelték, hogy "Isten éltesse soká..." Kiszaladtunk az erkélyre és meghatottan láttuk a hóesésen keresztül a gyertyafényben éneklő lányokat, így ünnepeltük Zsuzsi Iá. születésnapját, tálán nem is a legszebbet, de bizonyára a legfeledhetetlenebbet.

Utána a kandallónál tábortűz, telve énekkel, tréfával, komoly gondolatokkal és tervezgetéssel a jövőre. Bbben a hangulatban olvastuk el Babits Mihály verséből:

Ilikor a kályha tüze pattog,

Kikor a szoba jó meleg,

Halkan a régi óra kattog S jégcsapot olvaszt a gyerek,

Benn nyájas körtől vig az asztal S a meghitt lámpa gyűl korán,

Bár az uj hó ablaknál marasztal • Merengni lepkezáporan -- édes az otthon.

Hogy összeköss-ük a kellemest a hasznossal, őrsvezető gyűlést is tartottunk. Most már minden leány7- meg lehet nyugodva, mert el van intézve a sorsa a következő hat hónapra .

Másnap reggel Tündérországra ébredtünk. Éjjel még tovább havazott, s mindent fehér hó boritott. A nap többi része szánkózással és nagy sétákkal telt. Sajnos, hamar elröppent az idő, máris kezdődik a csomagolás, rendezge - tás, takarítás, zászlólevonás - még egy utolsó búcsú és indulunk. De vigasztalódjatok lányok, jövőre visszajö - vünk!-krónikás-