Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám

Menyasszonyvivés

/

Erik a szöllo, hajlik a vessző, Bodor a levele.

Egy szegény legény szántani menne, De nincsen kenyere.

Ki nem ismerné e szép népdalunkat? Élénk, táncos ritmusával, ősi ötfokuságával és tiszta kvintváltó szerkezetével méltán egyike legnépszerűbb dallamainknak.

Azt tán kevesebben tudjátok, hogy ezt a dallamot múlt századbeli la - kodalmokon majdnem mindenütt énekelték magyar vidéken.

Miután a menyasszony megválik régi leányéletótől és a szülői háztól, ahová ezután már csak mint vendég térhet vissza, a vőfély jelt ad az indulásra a völegényes házhoz. A búcsúztatás megható, érzékeny hangulatának szinte erőszakkal kell véget vetni. Elrobognak a menyasszonyt és holmi - ját, valamit a vőlegény népét vivő szekerek, vidám zene járja, a násznép vele fújja a nótát, amelynek pattogó ritmusa, vig dallama az uj életet kezdő fiatal pár reményeinek és örömeinek hangulatát festi. Ennek a hirtelen- 11 -