Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám

tinóknak" Mundi bá•/. De nem csak vidámak tudtak lenni, hanem komolyan építgették, diszitették a tábort. Öröm volt látni a kislányok által készített asztalokat, a művészies Kagyarorszag térképeket, amelyeket földből készítettek. A kisfiúknál meg csak úgy fénylett minden a rendtől.

* * *

Minden délután egy nagyon izgalmas verseny volt: a nóta olimpiász. Abból állt, hogy a "Pamok ur" elkezdett egy népdalt, és aki tudta, az követte, aki nem, az hallgatott, miközben egy gondos tiszt gondosan jeegyezte. Akinél a legtöbb nótát jegyezték, az nyert, s itt külön meg kell emliteni, hogy ez nem is volt olyan könnyű, mert legtöbben kitartóan végigénekelték még a legritkább népdalokat is.

* * *

Egy szép napon behivtak minden őrsvezetőt a parancsnoki sátorba és kezükbe nyomtak egy papirt: leleményességi verseny. Ot feladatot kapott minden őrs. Egyik jobban törte a fejét mint a másik, de a végén sikerült igazán érdekes dolgokat kisütni. A legérdekesebb pont: egy hasznavehetetlentárgyat lehetetlen célra késziteni. Volt ott giliszta-labdarugó-pálya, szúnyog szárnycsapas-mérö, azonkivül még Isten széke is, melynek az volt a különlegessége, hogy csak négy lába

volt ülőhely nélkül; nem lehetett ráülni,de egyébként sem kell az Istennek szék. És még volt egy sereg más

tárgy is, de ha azt mind megemlíteném, én is egy hasznavehetet - len beszámolót készi - tenék.

Résztvettünk más versenyen is: vidámsági, lustasági, ügyességi verseny, akadály-, sportverseny /ahol, mint mindig, sikerült egy-két bokát

meg csuklót kiránditani. így tehát mindenki azzal a végső megállapítással mehetett haza, hogy az élet nem egyéb egy nagy versenynél.

* * *

Esténként, a tábortűznél, mindenki bemutatta saját ügyességét, szellemességét, szereplői tehetségét /és viszketegségót/. Tábortűz volt

mindenféle változatban: altáboronként, csapatonként, korosztályonként és együtt, líásodik este két eredeti "Hontalan Sas" is megjelent köztünk, akik roppant színesen adták elő élményeiket az emigrációs cserkészet megalakulásáról. De ezen kivül is mindig volt olyan pillanat, amikor teljes hálánkkal gondoltunk mindazokra, akiknek köszönhetjük, hogy még ma is létezik magyar cserkészet, hogy még mindig összejöhetünk táborozni a legkülönbözőbb helyekről, és hogy annyi szép élményt tudunk gyűjteni és egymásnak átadni.- 7 -