Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám

De teltek, múltak a napok és végül elérkezett a vasarnap, a nagy bemutató napja. Minden lány és fiú felvette a diszesen himzett népviseletét és büszkén sétált végig a táboron. De nemcsak maguk a cserkészek

Máztak" a büszkeségtől, hanem a kedves szülők is, akik csirkével,töltött hússal, süteménnyel, cukorkával, csokoládéval kibélelt kocsikkal jöttek le megnézni szemük fényét.

A bemutató nagyszerűen sikerült. A műsor úgy pergett, mint viharban a szélmalom. Egyik ének követte a másikat, szavalat, tánc, ballada, soksok jelenet. Nagyszerű volt. A szülök nem tudtak betelni a gyönyörűségtől. Bebizonyosodott az, hogy minden egyes cserkész kicsiny kis szorgalmas munkája milyen nagy eredményeket tud hozni.

* * *

A tábor másik nagy látványossága a kiállítás volt. Ezen mindenki, a legkisebb cserkésztől a legnagyobbig, rósztvett. Itt hadd említsem meg, hogy a tábor feltételeként egy szellemi és egy tárgyi feladatot kellett elvégezni, melyek azonosak voltak a MCsSz jubileumi pályázatával. Nem' tudtam, melyik hímzést, faragást, képet nézzem tovább; olyan sok szép kiállított tárgy volt.

* * *

De elérkezett a táborzárás pillanata is. Méghatottan énekeltük el a Himnuszt. Tudom, akkor mindnyájan ugyanazt reméltük, hogy mégegyszer találkozhassunk egy másik táborban, akár Sao Paulonál, Buenos Airesnél, New Yorknál vagy Stockholmnál, mindegy. S a bucsuzás pillanatában az adott örömet, hogy valóban vad lehetőségünk, hogy szefcte a világon magyar cserkésztestvérekre akadjuk. Büszkék vagyunk arra, hogy ilyen erős közösség tagjai lehetünk, amelynek - a vezetők áldozatos és pihenést nem ismerő munkája eredményeként - olyan messze hazánktól, 20 éves jubileumát ünnepelhetjük.- Csiki -/folyt.3.old./

te a világban a század szellemi és társadalmi áramlatait formálják. Eligazodhatunk-e ilyen körülmények közt a jövőben isi Megőrizhetjük-e jellegünket?

Létjogosultságunk kérdésére 20 esztendő során ezer és ezer mosolygó fiatal szempár adott választ. Uj korok uj körülményei és változó lehetőségei közt azonban csak törvényeink és a több mint öt évtized alatt kialakult egységes lelki közösségünk megőrzése mellett igazodhatunk el.

Időben egyre távolabb járunk az életrehivó múlttól, de utravalónk kimerithetetlenül gazdag. Szétszórtságunk korlátlan horizontján, a jövő beláthatatlan ösvényein csak ebből meríthetnek erőt a jövő feladataihoz az utánunkjövök is.

Mauksch Péter- 8 -