Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
az idő fordulását... jóra is, rosszra is... Ha pedig szereted a harcot s az az életed: itt jól élhetsz. Válogathatsz az ellenfélben bőségesen... Litván, porosz, máz ovi, pomerán... mind-mind jó falat. Egyszer az egyik, máskor a másik lázadozik ellenünk... Hejl Csak én mégegyszer fiatal lehetnék I S r.e lenne beteges a herceg... Béla most látta át a helyzetet. Itt ö könnyen hasznosíthatja magát és itt megbecsülik a jó harcost.- Szivesen maradok és harcolni fogok - mondta. - Magyar karddal és magyar sziwel... ügy érzem, Lengyelországban is hazájáért harcol a magyar... * * * A pomerán "bölény1' eljött az ujholddal Krakowba. Élő szóval is megismételte követeléseit. Két csatlósával állott a király előtt.- Nem fizetek többé adót a lengyel királynak! Az én népem hozzám hü! A hűség jele az adó, nekem jár tehát az, senki másnak! Kázmér herceg, apja helyett okos szóval próbálta bizonyítani a pome - rán fejedelem előtt, hogy a nép minden jel szerint csak a királyhoz hü.... hogy a fejedelem érdekében sohasem fogna fegyvert egyetlen pomerániai se a lengyel királlyal szemben... De a büszke fejedelem könnyen ráfizethet gőgjére! A pomerán dühre gerjedt.- Jól van! - üvöltötte. - Döntse el ügyünket egyes, szálas harc! Állítsatok ki valakit közületek. Én személyesen vivők! Ha legyőz, elállók a követelésemtől és örökre hitetekre bizom népemet... Béla herceg is részt vett a fényes gyűlésben és az utolsó szavakra villámot érzett agyában. Felállott.- Én kiállók ellened, fejedelem! Mindenki öt nézte. Csak az elfojtott lélegzet neszeit a teremben. A pomerán bölény mosolyogva nézett rá.- Elfogadlak, vitéz! Délután történt a párviadal. Lovon ültek s szálfával vivtak. Béla szálasabb volt és fürgébb. A pomerán úgy ült a lovon, mintha hozzánőtt vol na. Csapásai rettenetesek voltak. Egy-egy rosszul irányzott ütés szinte gödröt vájt a porondban. Háromszor csaptak egymásra, de a harmadik rohamban Béla nagyot taszitott a fejedelmen s a pomerán bölény lisztes zsák módjára hullott a földre, lova fejáoe rúgott s... nemsokára hideg lett a teste. Béla boldogan járult a király elé. Az ősz király nagy darab földdel jutalmazta a magyar herceget s a pomerániak évi adóját is neki adta. De még csak akkor volt meglepetve Béla, amikor Kázmér nővére, Rikéza hercegnő kezét is felajánlotta neki a király.- K.Sz.B. -- 11
