Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
MU DIU CSAPDÁT állít. Eddig azt gondoltam, kétféle nudli létezik a világon. Az egyik egy szivaralaku egyszemélyes cserkészcsónak, mellyel könnyebb felborulni, mint előre haladni. A másik szintén szivaralaku, cserkésztáborokban nem mindig tiszta tenyérrel forró vizbe szórt tésztaféle, mellyel könnyű megterhelni a gyomrot, amitől azonban egy félóra múlva már éhes a kosztos. A harmadikat úgy mutatták be egy cserkésztáboron. Ez már egyáltalán nem szivaralaku, kétlábú, fakanállal működő és sürgő - lödö teremtménye a tábornak. Rendesebb nevet is kapott a keresztségben, azonban a Nudli név úgy rajta ragadt, mint kezéhez a fakanál, melyet állitólag még almaban sem ereszt el. 0 volt a tábor "belügyminisztere" és az ö ügyeskedésétől függött, hogy a tábor ebéd után boldogan élvezte-e a nomád élet változatos örömét vagy gyomorrontás miatt egymásnak adogatták a "bálnaszörpöt", ami orvosi recepteken az egyáltalán nem kedves ricinus néven szerepel. Álmodozását a tűzhely körüli sürgölődés sem csökkentette, sőt ott olyan terebélyes lett, mint a táborba tojást hordó Rézi néni szoknyája, ha fűbe ült. Méhzsongásos délelőttökön, amikor a fiuk portyázni mentek és ő egyedül maradt a vedrek, csöbrök és fakanalak birodalmában, sokszor elgondolta,hogy kitanulja a szakácsmesterség minden csinyját-binját és világhirü tudománya miatt előkelő éttermek igazgatói fognak civódni egymással, hogy megnyerjék főszakácsnak. 0, milyen gyönyörű élet is lesz ott. Kerekarcu szakácsoknak és hosszufülü kuktáknak parancsol és ha valamelyik cserkésztiszt megjelenik az étteremben, majd ö megmutatja mit tud. Egyelőre még a tea is kozmás lett keze alatt. Csak türelem, uraim, csak türelem! Mindenbe bele kell tanulni, szokta mondani, ha az elsózott rántottleves, vágj' odakozmalt babfőzelék miatt izgalmas hajsza után felelősségrevonás céljából felfedezzük a legtöbbször sátor mélyén rejtőző konyhatündért. Hát igen, a szersátor! Ez volt Nudli barátunk legkedvesebb tartózkodási helye. A konyha tisztába tevése után a tekintetes szalonnák, a nagyságos kolbászok és méltóságos füstöltsonkák társaságában, a cukrosláda tetején kedvére álmodozhatott. Ott nem zavarta senki. Azaz, egy alkalommal izgatottan fedezte fel, hogy a cukrosládában idegen kezek kotorásznak.- Huh! Azt a gumitalpon ténfergő, alattomos tejfelesszáju - rikkantotta el magát. - Ezt a titokzatos látogatót megfogom. Aznap éjjel a szersátorban vetett ágyat. Álomországba való távozása elött gondosan elrendezte a kockacukrokat, persze hármat, mert azokat már nem tudta a sorba beszorítani, szájában vidáman eltüntetett, aztan megjegyezte a láda tetejének állását!- Most már jöhet a lidérc! - bazsalygott elégedetten és megpaskolva párnáját, álomba szenderedett. A "lidérc" jött is. Nem kérette magat. Megbolygatta a fegyelmezett sorfalat álló kockacukrot, a láda tetejét vissza sem tette és ahol jött,ott viszsza is ment, előbb azonban a békésen szendergő Nudli hasára lépett. Nudli üvöltött és gyufa után kotorászott, azt megtalálva, meggyujtott egy viharlámpát és kimászott a sátorból. - Halló, őrségi Segitség! Az őrség egy fatönkön ült és aludt. Ahogy Nudli kiáltását meghallotta.ijedtében lefordult a fűre. Nudli felrázta. Egyedül félt. A két remegő Sherlock Holmes aztán felkutatta a környező bokrokat, bevilágított minden sátorba. Sehol semmi nyom, semmi gyanús zaj. A sátor falát emelgető ütemes szuszogás.- 12 -