Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-11-01 / 11. szám

Lányok,

képzeljétek, tegnap majdnem megmerevedtem! Mentem az utcán, leánycserkész jött velem szemben. Nézem, alig akartam hinni a szememnek! - egy jótett csomó volt a nyakkendőjén! Nem azért meredtem meg, mert a csomó nem volt kioldva - hanem azért, mert OTTVOLT! Tudjátok, milyen kevés jótett- csomót láttam mostanában?! /Van egy magyar közmondás : akinek nem inge, ,ne vegye magára!/

És ahogy tovább mentem, elgondolkodva ezen a jótett-csomón, egy karácsonyi kirakatra esett a pillantásom - mi sem természetesebb, hogy a karácsonyi jótett-hét jutott az eszembe. Lányok, kezeteket a szivetekre: komolyan veszitek ti a jótett-hetet?

Amikor kislány voltam, karácsony előtt jótett-szalmaszálakat gyűjtöttünk, azzal béleltük ki a kis Jézus jászolát. Mondjátok,olyan nagy tragédia lenne, ha nagylány korunkban is ezt csinálnánk!?

Nézzétek, azt úgyis tudja mindegyiktek, hogy nem a szalmaszál a lényeg. Az csak külső kifejezése, szimbóluma annak a mindig aktuális szeretetnek, amely ugyanaz gyermek,serdülő, felnőtt számára, amely mindig csak növekedhetik bennünk addig a nagy karácsonyig,amikor majd mi születünk meg az ég számára.

Én azt hi szem, a mi csapatunkban idén Karácsonykor azt fogjuk csinálni, hogy a jótett-hetet kiterjesztjük egész decemberre. Mindenki, minden jótettéért egy szalnaszálat tesz az őrs dobozába, na nem lesz szalmánk, papirszálakat fogunk gyűjteni, vagy háncsot - vagy majd még kitaláljuk, nit. Esetleg minden őrs mást. És a csapatkarácsonyon, mielőtt a kis Jézus ünnepélyesen belehelyezzük a jászolba, minden Srsvezetö beleágyazza az őrs jótetteit. El tudjátok képzelni, milyen jól érzi magát a <is Jézus az ilyen puha-jótett-ágyon?- 15 -