Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-11-01 / 11. szám

Persze, az ilyen jótett-hónap sok­kal több fejtörést igényel, mint egy jótett-csomó vagy akár egy jótett-hét. Itt nem lehet mindig és mindenkine va - kot vezetgetnie az utcán át. Melléke - sens egy otthoni Írónő most angolul meg­jelent regényében is, cserkészkorára visszaemlékezve, ezt a két folyton elő­forduló jótettet emlegeti: felsegiteni a batyut egy öreg néni hátára és átvezetni egy vak bácsit az utcán. Hát nem rémes? Engem ilyenkor mindig a hideg ráz és arra gondolok: vagy nem járunk nyitott szemmel, vagy nem szeretjük eléggé embertestvéreinket. Mindkettő azt jelenti, hogy nem vagyunk még igazi eserkészek. Mert a jótett-csomónál,jótett-hótnól,jótett-hónapnál, egész cserkészéletünknél ez a lényeg: a szeretet. Ha szere­tünk valakit, akkor nem kell keresnünk az alkalmakat, hogy mivel okozhatunk neki örömet. Mert akkor nyitva lesz a sze­münk - nyitva tartja a szivünk - és akkor meg fogunk lát­ni olyan dolgokat is, hogy édesapánk fáradt és kedvetlen es­te - és egy derűs iskolai élményünk elmondásával mosolyt csalunk az ajkára. Vagy észrevesszük, hogy az örsi összejövetelen ma külö­nösen fegyelmezetlen a társaság, őrsvezetőnk ideges - és jó­kedvünkkel, lendületünkkel magunkkal sodorjuk őket az egye­nesbe. Egy rajkirándulás után hozunk egy szép követ vagy egy szál ritka virágot annak, akit legkevésbbé szeretünk az osz­tályban... És este, ha a kishugunk alszik, amikor mi nagyok lefe­küdni megyünk, óvatosan csukjuk be a szobánk ajtaját, annak szokott nemtörődöm becsapása helyett. Ó, annyi apróság van, amihez nem kell tudás, gazdagság, felkészülés - csak szeretni kell! Hát azt tudjátok-e, mire fog még nevelni bennünket ez a szalmagyüjtés? Szerénységre! Mert Zk napig, naponta több - szőr is, nem fogunk tudni mindig "mutatós" jótetteket találni Kénytelenek leszünk megelégedni olyanokkal, amit senki sem vesz észre, senki sem értékel - csak a kis Jézus szalmá­ja gyarapszik vele! Mondjátok, nem csodálatos dolog ez a jótett-hónap? Használunk vele saját magunknak, mert jobbá, nemesebbé leszünk... Használunk vele azoknak,akikkel jót teszünk, akár észre­veszik, akár nem... És örömet okozunk vele a Szeretet Urának, a most szüle­tett kicsi Jézusnak! És végül megint mi kapunk, egy hónap minden lemondásáért áldozatáért, fejtöréséért - kapjuk ennek a kicsi Jézusnak min den áldását!- Amit szÍvből kíván mindnyájatoknak - Julika -- 16 -

Next

/
Thumbnails
Contents