Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)
1965-11-01 / 11. szám
hogyan űzi lihegve a sebzett kis őzet, ki az előbb még a lábán aludt alattuk. A szerencsétlen kicsi állat pedig irtózva menekül és minden ugrásnál egy-egy vércseppet hullat a földre, falevelekre. Egy-egy néma piros vércseppet. Szédítő futásában úgy látja, hogy az egész világ menekül. Füleiben fütyül a levegő, mintha a testből távozó lélek sikoltana. A hirtelen elmaradó fák egymáshoz verődnek, az erdő boltozata zöld sikká folyik össze, a hegyek szembe futnak vele, a vörös láthatár zavarosan szédül mögéje és az egész világ csakhamar vörös gömbbé válik a tekintete előtt. Az egész világ őt menti az ember és a halál elől és minden remegve vágyja, bár a kicsi őz ne lankadna. Amerre elhalad, szinte egyenes vonallá nyúlt kicsi barna teste a fák boltozata alatt, még a falevelek is megreszketnek fölötte és halkan susognak:- Siess!.., Siess! Szél támad a nyomában, úgy úszik a vágtató állat dermedt sziwel.két nedves orrlikán kigőzölgő forró lehelettel, öntudat nélkül. Talán már nem is élőlény, hanem csak menekülő test. Nem lát, nem hall, csak a legyőzhetetlen ingert érzi: futni, futni I... Közben hull, hull a vére. Minden lépésnél egy-egy csepp, alig egy csepp, de az élete ennyivel rövidebb. Borzasztó ez a.véres ut! Már nem bírhatja sokáig. Lábai már gyengülnek, rőtbarna bundája verejtékben úszik, szarvacs - kái hidegek és már-már torkába fullad lélegzete. Pedig könnyű, alig látszó kis sebet kapott és mégis bele fog halni, ügy fog elszállani utolsó lélekzete, mint ahogy a falevélről, fűszálról eltűnik a harmat. Finos kis Lelke elpattant, mint a buborék. Mondom, ami maradt belőle, az csak test. Szelid, szűzi kis apácatest, kinek egyéb bűne nem volt, mint egyszer... Egyszer mégis titkos szerelmi vággyal megcsókolta egy éjszaka a patak vizében látszó holdat. Talán ezért fognak nagy leányszemei örökre becsukódni, hiszen - jaj Istenem - már véresek az ajkai is és alig tántorog a Kutpataka kopár hegyoldalán. Csak még egyszer beérne a sűrűbe! Fejcsóválva néz utána a cserefa szürke ágán ülő rövidlátó öreg fülesbagply:- Mi lelte ezt az őzet? Aztán visszamélyed súlyos matematikai problémáiba. Nem ér rá ilyen kicsiséggel törődni. Az őz nem is tudja, hogy már alig vánszorog. Észrevétlenül rogyik össze egy boróka bokor alatt, de úgy érzi, hogy tovább fut szabadon, fá- 9 -
