Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-09-01 / 9. szám

nevetett és láttam rajta az S, meg a valószínűleg unokája ruházatán,hogy nem lesz itt hiba dollárban. Kivett egy csekkönyvet, kitöltött egy lapot s letépve ideadta. Mintha egy kis elérzékenyülés lett volna a hangjában, amikor mondta: "Dénes fiam is cserkész volt, no meg mi is cserkészkedünk "otthon" Zsuzsikámmal és ezen legszebb életelvek szerint igyekszünk is élni. Nesze, fiú, egy kis felülfizetés nem árt; tudom,hogy jó munkát végeztek." Azzal már fel is emelt egy katalógust az asztalról és a kislánnyal a nyomában elkezdte nézegetni a falakat, asztalokat, sőt a mennyezetet is jóformán elborító sok képet, zászlót, jelvényt, statisztikai rajzot, kiadványokat. A két kísérőjük közül az idősebb az ajtó elé lépett és ott cigarettázott a felvonót, folyosót és lépcsőházat is szemmel tartva, a másik meg a magyarság és a cserkészcsapatok elosz - lásának táblázatait nézegette, de úgy, hogy az öregurat a kislánnyal, de még a kint lévő társát is szemmel tartotta.- Látom, nyitva tartottad te is a szemedet, Marci, - bólintott elismerőleg Géza bá1, az Intéző Bizottság egyik newyorki tagja.

Marci bólintott minden beképzeltség nélkül.- Azt is láttam, hogy a fiatalabb a jobbkezét a zakózsebében tartja, valamit szorongatva, ami könnyen pisztoly lehetett. No, de hadd folytassam. Megköszöntem a csekket araikor az öregur a kezembe nyomta, de csak most néztem meg jobban. Aztán mógegyszer megnéztem. A csekk ezer dollárról szólt a Magyar Cserkészszövetség javára,

Géza bá1 felugrott. - Ne viccelj, Marcii Talán tiz dollárról? Az is szép felülfizetés. De ezer dollárról?! -Marci a cserkészing zsebéből elővett tárcájából odanyujtotta neki a csekket. - Tessék meggyőződni. Se nem tréfa, sem'félreértés 1 Mért

rögtön, ahogy meglepetésemből magáimhoz tértem, odafordultam az öregurhoz:- Bocsánatot kérek, de nem tetszett-e tévedni? Ezer dollár egy fejedelmi adomány, de talán...?

0 meg /éppen a dán jamboree képeit nézegették/ visszafordult.- Ne hozz zavarba, fiam, hálálkodással. Mondtam, jó munkát végeztek: arra adom és tudom jól költitek majd el, - és kezét felemelve véget vetett hálálkodásomnak.- De... bocsánatot kérek... szabadna a nevét kérnem, hogy a nyugtát kiírhassam? Tetszik tudni, nyugtát kell kiírnom minden adományról.- Bende Ákos a nevem. Ez meg a kis unokám, Bende Zsuzsi. - Két kísérőjükre mutatva folytatta: - Az idősebb örzőangyalunk Orosz Gbul.ez a legény meg Ory Tibor.

Erre ón is bemutatkoztam, és rögtön utána leülve Írni kezdtem a nyugtát, alátétnek a régi "Zászlónk"-at használva, ahogy olvasgatásom után megnyitva ott feküdt. Nem tudom hogyan, de egyszerre csak a régi cserkész folyóirat folytatásos regényének egy sorára esett a szempillantásom és ahogy ott olvastam '©ende Ákos mórnők", kezdtem a mérnök szót is beírni a nyugtába. Ekkor mintha a darázs csípett volna meg, felugrottam.- Nem lehet! - mondtam egész hangosan.- Mi nem lehet? - kérdezte meglepetve Zsuzsika, mig mind a négyen- 18 -