Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)
1965-09-01 / 9. szám
felém fordulva egész meghökkenve nézték izgatottságomat. Felemeltem a "ZászlónkM-at és mutattam a regényben szereplő névre:- Tessék nézniI Az "Ezüstflotta kincse" főhőse Bende Ákos mérnök. De hát ez nem lehet! Ilyesmi nem...,- de még be sem fejezhettem a mondatot, amikor az öregur már odasietett hozzám és kezébe vette a folyóiratot. Megnézte, aztán Zsuzsikára mosolygott, utána meg rám:- Valóban, ilyen véletlenek nincsenek, de... kivétel akadhat.Kedves fiam, én valóban Bende Ákos vagyok. Az a mérnök és feltaláló,akinek élete egy rövid szakaszát egyik iróbarátom ebbe az ifjúsági kalandregénybe lefestette. Látod Zsuzsa, még a látótorpedót is lerajzolták. Persze se a rajz, se a technikai leirása nem pontos, de nem is várhat mást az ember egy laikustól.- Lótótorpedó...? - szerettem volna tovább kérdezni, de ő magátólértetödöen folytatta:- A mai televízió őse, vagy módosított formája. Ez a fényszóróval felszerelt felvevő készülék továbbította hozzánk fel a hajóra az ezüstkincseket vitt elsülyedt spanyol flotta valószínű helyének a képeit és amikor végre rátalált a célra, az ugyancsak a hajóról irányítható, mozgatható un. acélököl kapta meg ugyanezeket az elemeket és szinte komputerrendszer szerint végrehajtva a beállított adatokat, megfogta és berakodta a hajóba a kincseket. Hej,de régen volt ez; akkor alig harmincéves legény voltam. - tette hozzá sóhajtva.- Hát...hát ez igaz történet lenne? - kérdeztem kissé hebegve?- Igen. Kissé felnagyítva, kiszinesitve és ifjúsági regényformaba öltve. Tudod, Zsuzsikám, - fordult unokájához, - később sokszor szégyenkeztem, hogy az Isten által adott tehetségem első eredményeit kincshalászatra használtam. Mentségemre szól, hogy fiatal voltam. Később, mint tudod, igyekeztem jóvátenni és találmányaimmal szolgálatot, kötelességet teljesíteni. Most már hozzám beszélt. - Calderoni de la Barca, az évszázadok előtti nagy spanyol iró szerint "Mig az ember boldog nem volt,addig meg nem halhat!" Nos, én ezt élettapasztalatommal oda módosítottam, hogy mig az ember a Teremtő által neki előirt kötelességeit nem teljesítette, addig nem halhat meg. És én még úgy látszik nem teljesítettem mindent. Hanem fiam, - és ujjavai rám mutatott, - a Hevesi Márton név bennem is emléket ébreszt. Édesapádnak is igyanez a neve? Igenlőleg válaszoltam, persze csodálkozva. - 0 is cserkész volt talán? a 2.BKG.-ben? - Most már egész elhültem, de bólintottam, mert valóban mesélt erről Apám aki most Los Angelesben él.- Akkor szegény Dénes fiamnak. Zsuzsikám édesapjának, ő volt a legjobb diákköri barátja. A megyeri nagytáboron is együtt voltak. Hát Marci, helyesbitem szavaimat. Véletlenek nincsenek; minden a jó Isten kezében van. Te mit csinálsz, mi a szakmád? Bevallottam, hogy a mezőgazdasági diplomámat Los Angelesben megszereztem és tanulmányaim után pár hónapot a Vándorkiállítással európai látogatásra szántam megtakarított pénzemből. Amikor befejeztem, az öregur, azaz Bende ur, furcsán nézett rám egy pillanatig. Aztán felnevetett :- Nincsenek véletlenek, csak Gondviselés van. Pont ilyen embert- 19 -